Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Gerics József: Középkori országgyűléseink és az európai jogfejlődés (A római jog hatása Magyarországon) 353

360 GERICS JÓZSEF Ha szeretnénk középkori rendiségünk európai helyzetét tisztázni, mindenképpen tekintetbe kell vennünk — legalább nagyjában — a történetírás egymást váltó irányzatainak állásfoglalását, főként, ha nem egyes szerzők személyes nézeteiről, hanem a fejlődés egészének szándékolt áttekintéséről van szó. Cadier koncepciója évtizedekre meghatározta a rendi gyűlések fogalmát. Megállapítása befolyással volt Mályusz Elemér felfogására is.18 A rendi gyűlések további, mélyebb elemzésére vonatkozott a nemzetközi kutatásban Lousse és Marongiu munkássága. Lousse a testületiséget hangsúlyozta, Marongiunál a törvényhozó szerep megállapítása során szükségszerűen jelenik meg a római jog. Az ő parlament-definíciójának lényege a testületként, tehát nem tagolatlan sokaságként való fellépés, és bizonyos kérdéseknél döntés hozatala. Ez a koncepció a Digesta Papinianustól származó törvény-meghatározását (Dig.1,31,1) fejezi ki. Eszerint „a törvény (lex)·, együttes elhatározás 0commune praeceptum)... az állam közös kötelezettségvállalása (communis reipublicae sponsio)". A törvényt tehát megfelelő universitas, közösség, testület, respublica együttesen, kötelezettségként vállalja. A testületek az államnak, a respublicanak a mintájára (ad instar reipublicae) működnek (Dig. 3,4,1). Az egyes résztvevők számtani összegétől lényegileg különböző, magasabb és többet jelentő, jogilag képviselhető kollektíváról van szó, államszerű működésű és természetű intézményről, amely közös kötelezettséget vállal. Ilyen lehet az országos, vagy tartományi rend. Amíg az egyes tagok felett nem áll az állam mintájára működő, a tagokénál magasabb minőségű és más lényegű intézmény, rendről, gyűlésükről és határozatukról, communis reipublicae sponsioról nem beszélhetünk. Ilyen a középkorban a legrangosabb magyar városok felett sem állt, respublica mintájára nem működött, így azután a városok országos rendjéről, s ennek határozatairól sem beszélhetünk. Ezen nem változtat az sem, ha a várost pars regni, membrum regni, pars coronae vagy membrum coronae névvel illetik; mind a regnum, mind a corona földrajzi, territoriális jelentésben szerepel. A településekre alkalmazott fenti kifejezések földrajzi jelentését általános, európai vonatkozásban Jacobus de Ravanis toulouse-i és orléans-i jogász 1270 körüli megjegyzése világítja meg. Eszerint „mivel az a fej, az ország koronája a közös haza (corona regni est communis patria, quia caput)".19 Az „ország testének" jelentése az 1518. évi tolnai cikkelyekből állapítható meg pontosan. A cikkelyek szerint: „amikor ... majd Jajca elesett... hamarosan vége lesz Szlavóniának, Pozsegának meg Valkónak; amikor ezek bajba kerültek, akkor az ország testének belseje (corpus Regni internum) néz hasonló romzsondai Marianne. Bp. 2002. 88.; Gerics József·. Adatok a magyarországi rendiség történetéhez. Turul 75. (2002) 69.; Gerics J:. A korai rendiség i. m. 17.; Gerics József. A korai rendiség egyes terminusainak római és kánonjogi vonatkozásai. Levéltári Szemle 37. (1987: 4.) 16. (10. sz. jegyz.). Cadier többször említett munkáját 1. a 2. sz. jegyz-ben. 18 Mályusz, Elemér: Les débuts du vote de la taxe par les ordres dans la Hongrie féodale. Nouvelles Études Historiques. Publiées à l'occasion du XIIe Congrès Internationale des Sciences Historiques par la Commision Nationale des Historiens Hongrois I—II. Bp. 1965. I. 55-82. 19 Idézi Gaines Post: Studies in Medieval Legal Thought (Public Law and State). Princeton 1964. 341.