Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Gerics József: Középkori országgyűléseink és az európai jogfejlődés (A római jog hatása Magyarországon) 353
KÖZÉPKORI ORSZÁGGYŰLÉSEINK ÉS AZ EURÓPAI JOGFEJLŐDÉS 359 A szövegekben előforduló incola regni, regnicola ('országlakos'), akár egészen általános értelemben Magyarországon lakó embert, akár szűkebb értelemben kiváltságolt személyt, nemesembert jelent, a regnum földrajzi jelentéséhez kapcsolódik, ettől elválasztani bajosan lehetne. Ha Lousse és Marongiu szempontjait alkalmazzuk az 1526 előtti magyarországi városokra, illetve lakóikra, szembeötlik, hogy a honi városokat egyetlen országos városi közösséghez tartozónak nem tekinthetjük. Az a tény, hogy egyegy város a maga lakosainak a közössége, testülete volt, még nem hozta létre a magyarországi városok egészének testületét. Nem volt egységes országos városi jog sem. Ilyenféle jognak legkedvezőbb esetben is legfeljebb bizonyos, de különböző elemei lehettek meg, távol állva az egységes jogtól. Ezt régen bebizonyították Ladányi Erzsébet alig-alig említett, de eredményeiben a szakirodalom által nagyon is jól ismert és felhasznált kutatásai. Ha történetesen a magyarországi városok országos testület voltának hiányát az angol, vagy francia városok olyan feltételezett helyzetével kívánná a kutató párhuzamba állítani, hogy „állítólag az egész ["ottani] királyságban nem akadt két azonos kiváltsággal rendelkező város",1 5 az mindenesetre tény, hogy (az angol városok közismerten 13. századi kezdetű parlamenti képviseletén és tevékenységén túl) a francia királynak közvetlenül alárendelt városok a rendi gyűléseken a 15. században az érdemi határozathozatal résztvevői voltak, kiváltságaik különbségei mellett, vagy ellenére.1 6 Ezzel a rendi gyűlési döntéshozatalban való részvétellel a magyar városok honi középkori országgyűlésen való szereplése párhuzamba nem állítható, mert a döntésben való részvételükről, vállalt politikai szerepükről adatunk, azaz tudomásunk nincs. Politikai döntéshozatalban való részvételük nélkül országrendiségük szóba nehezen kerülhet, ha Lousse és Marongiu kritériumait csak részben is alkalmazzuk középkori országgyűléseinkre. Ami az adóknak a rendi gyűlés általi megszavazását illeti, ezt nem jómagam minősítettem 2002-ben a rendi gyűlés legalapvetőbb jogosítványának, és nem érveltem 1987-ben sem mellette, sem ellene, hanem 2002-ben is és 1987-ben is Cadier erre vonatkozó, 1888-ban nyilvánított véleményét idéztem.1 7 Colosuarienses; 1370: kolozsvári civitatenses; 1371: civitatenses (helymegjelölés nélkül) — mindhárom előfordulás Nagy Lajos okleveléből való, 1. Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen I-VII. Bearb. von Franz Zimmermann, Carl Werner et al. Hermannstadt-Köln-Wien-Bucure§ti 1892-1991. (a továbbiakban: UGDS) II. 248., 342. és 370. — Formulae sollennes styli in cancellaria, curiaque regum, foris minoribus, ac locis credibilibus, authenticisque regni Hungáriáé olim usitati. Ed. Martinus Georgius Kovachich. Pesthini 1799. 45-46. — További magyarországi előfordulásai 'városlakó' jelentésben: 1445 törvényben, 1479. (tárnoki cikkelyek), idézi András Kubínyi·. Zur Frage der Vertretung der Städte im ungarischen Reichstage bis 1526. In: Städte und Ständestaat, Herausgegeben von B. Töpfer. Berlin 1980. 220. (39. sz. jegyz.) és 235. (140. sz. jegyz.), 1515: Sáros megye hatósága, 1. Eperjes szabad királyi város levéltára 1245-1526. Irta és összeállította Iványi Béla. Szeged 1931. (a továbbiakban: Eperjes) 433. (1140. sz.). 15 Kubínyi A.·. Rendelkeztek-e országrendiséggel i. m. 62. 16 Az États Généraux városi eleméről 1. Emile Chénon: Histoire générale du droit français public et privé des origines à 1815. Paris 1926. I. 832. skk. 17 Gerics József·. Az „ország tagja (membrum regni)" és az „ország része (pars regni)" kifejezés középkori magyarországi használatáról. In: Jubileumi csokor Csapodi Csaba tiszteletére. Szerk. Ro-
