Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Gerics József: Középkori országgyűléseink és az európai jogfejlődés (A római jog hatása Magyarországon) 353
354 GERICS JÓZSEF Eszerint tartománygyúlésen adott tartomány kiváltságolt három rendjének (papság, nemesség, polgárság) szabályosan létrehozott, periodikusan összehívott és politikai, valamint kormányzati jogosítványokkal felruházott gyűléseken való egyesülése értendő. Legalapvetőbb jogosítványuk az adó megszavazása volt.2 Több évtizedes, szinte korlátlan tekintélye után Cadier insztitucionalista rendszerével szemben a belga Lousse 1930 tájától egyre következetesebben hangoztatta azt a fő ellenvetést, hogy megállapítása egyoldalúan csak a gyűlések eljárási-technikai vonatkozására összpontosít. Alkalmatlan tehát a Lousse kifejezése szerinti összjelenség, a „rendi monarchia" megragadására. Meghatározásának középpontjába Lousse a politikai tevékenységet állította. Politikailag kiváltságolt rend, vagy rendek képviselőiből álló politikai gyűléseket hangsúlyoz. Rendi gyűlést, vagyis országgyűlést eszerint akár egyetlen rend is tarthatott! Ezek a gyűlések a rendeknek és az „ország" egészének a nevében jártak el, azért is, hogy mintegy az „ország" alapvető jogainak a megvédésén őrködjenek, s azért is, hogy az uralkodónak megadják azt, ami őt az általa elismert jogok és kiváltságok fejében megilleti. Lousse nem fogad el olyan meghatározást, hogy a gyűlésen szükséges volt valamilyen előre megállapított rendnek vagy rendek kitűzött számának a jelenléte. Lousse következtetésének nagy a fontossága az egész európai rendiségre nézve. A rendi monarchiát olyan kormányformának tartja, amelyben a fejedelemnek a szuverén, azaz főhatalmát korlátozzák az ország testületének kiváltságolt rendei számára engedélyezett privilégiumok.3 A korporatizmus és insztitucionalizmus közti éles szembenállás fokozatosan bizonyos helyet engedett a szintézis kísérleteinek. A legeredményesebb kísérlet az egész középkori európai rendiségre érvényes eredménnyel az olasz Marongiu nevéhez kapcsolódik.4 Következtetései sok tekintetben Magyarországra is alkalmazhatóak. Szerzőnk — nagy mértékben támaszkodva a kutatás korporatista irányának álláspontjára és eredményeire — a rendi gyűlést az uralkodó és a résztvevő rend(ek) együttes művének tartja. A rend(ek) nem egyedekként (non ut singuli), hanem a szó római-kánonjogi értelmének megfelelően testületként, universitosként jár(nak) el — amely lényege szerint más, és több, mint az azt alkotó tagok számtani összege —, s a fejedelemtől nem pusztán tanácsadási, hanem érdemben való döntési jogot kapnak meghatározott kérdésekben. Ez a két tény Marongiu kutatásai szerint biztos ismertetőjegy valamely intézmény rendi gyűlés (rendi parlament) jellegének megítélésénél. Hispániai példára támaszkodva állapította meg (Lousse felfogásával összhangban), hogy a rendi gyűlés döntésének meghozatalánál nem szükséges a 3 rend (képviselőinek) jelenléte, illetve 2 Léon Cadier·. Les États de Béarn depuis leurs origines jusqu'au commencement du XVIe siècle. Paris 1888. 1. — Az adó megszavazására vonatkozó megjegyzése: la principale (attribution) est le vote de l'impôt". 3 Emile Lousse: Parlamentarisme ou corporatisme? Les origines des assemblées d'états, Rev. hist, de droit français et étranger 14. (1935) 699. 4 Marongiu főművét 1. Antonio Marongiu: Il Parlamente in Italia nel Medio Evo e nell'età moderna. Milano 1962. 65., 88. és 115-116. (A munka angolul S. J. Wo, If fo; Vitásában jelent meg: Medieval Parliaments: a comporative study. London 1968.)
