Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Gerics József: Középkori országgyűléseink és az európai jogfejlődés (A római jog hatása Magyarországon) 353

Gerics József: KÖZÉPKORI ORSZÁGGYŰLÉSEINK ÉS AZ EURÓPAI JOGFEJLŐDÉS (A római jog hatása Magyarországon) A római jognak a középkori magyarországi művelődésre gyakorolt hatásait vizsgálva ismertem fel a korai rendiségre kifejtett erőteljes befolyását.1

Ez már a 13. században kimutatható. Amikor gestájában Kézai Simon a nobilitasszed szembeállított ignobilitasról (servitusról) ír, ez utóbbi eredetének magyarázatánál megállapítható: a hadfelkeléstől való távolmaradás rabszolgaként történő eladással való büntetésének mintája római jogi előírás (Gaius, Inst. I. 160.) volt, vagyis a jogállás kedvezőtlen változása. Adott rendhez tartozás szintén jogállás, ezért irányult figyelmem magára a rendiségre, mint a középkori jogélet és politika egyik központi jelenségére. A minél szélesebb körű kitekintésre és a hazai fejlődés európai beágyazottságának átlátására törekedve, az egyes társadalmak intézményeinek szakirodalmát a számomra lehető mélységben és pontossággal igyekeztem megismerni. A kezdő mozzanatot az alapokat megvető 19. századi kutatások megállapításai adták. Belőlük fejlődött tovább a 20. század bontakozó szakirodalma. A kutatás nagyjában általános megítélése szerint a rendek a középkori társadalomnak olyan kategóriái voltak, amelyeket egymástól az élvezett jogok és a viselt terhek rendenkénti különbsége határolt és választott el. A szakirodalom a rendekre vonatkozó felfogását mindenek előtt a rendi gyűlések megítélésének és osztályozásának szempontjából fejtette ki. A rendi gyűlések európai kategorizálása tekintetében a francia L. Cadier insztitucionalista rendszere, az ezt bíráló belga Lousse és az utóbbira támaszkodó olasz Marongiu korporatizmusa mutatja felfogásunk szerint az egyetemes szakirodalom fő vonalát. Rajtuk kívül az osztrák Mitterauer eredményei mellőzhetetlenek. Definícióik egymással gyakran fő kérdésekben vitáznak, amint be is fogom mutatni. Am a vitaellenfelek feltétlenül megegyeznek abban, hogy a rendi kiváltságok lényege a politikai jogosultság. Ezt alapvetésnek tekinti mindegyikük. Cadier 1888-ban fejtette ki a franciaországi Béarn tartomány gyűlésére vonatkozóan definícióját. Ez egész Európára szólóan befolyásolta a rendi gyűlések szakirodalmát. 1 Gerics József·. A korai rendiség Európában és Magyarországon. Bp. 1987.