Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Veszprémy László: Anonymus Itáliában? 335

ANONYMUS ITÁLIÁBAN? 343 Visszatérő, hogy a történetek szereplői valamilyen érzelem kinyilvánítása közepette térnek vissza hazájukba, például „nagy fájdalommal tértek vissza" {cum magno dolore sunt reversi).31

A párhuzam annál is fontosabb, mivel a Névtelen esetében az ismétlődéseket eddig a szóbeli hősénekek hatásának tulajdonították, s nem keresték mögötte elbeszélő források hatását. Valóban, a „visszatértek" (reversi) formula átszövi a Névtelen művét, hasonló környezetben tízszer fordul elő: legtöbbször magához a fővezérhez, Árpádhoz térnek vissza. Az itáliai annalisták számára a nem túl változatos megoldást szinte magától kínálta az évkönyvszerű lejegyzés technikája: mit is tehetnének mást egy szűk földrajzi környezetben a csapatok, minthogy ugyanabba a városba, vagy magához a vezérhez, ebben az esetben a császárhoz, térnek vissza. Amint egy másik esetben leírja: a milánóiak lodiakkal „szembeszálltak, s nagy csatát kezdtek. Ám a lodiak, kis létszámuk miatt, képtelen voltak ellenállni, s megfutottak ... és nagy szomúan tértek vissza.." (occurrerunt et cum eis magnum prelium incepissent. Set Laudenses, utpote satis pauciores non valentes resistere, in fugám sunt reversi ... valde mesti recesserunt...).38 A hasonlóságokat csak tovább árnyalja, hogy mindehhez, a megindulásokhoz a császár engedélyt ad (accepta licentia), s amikor a császár-párt iránt szimpátiát akar előidézni olvasójában a szerző, a főszereplők Dares-típusú fizikai leírását adja. Tendencia A hasonlóság a fenti szerkesztési technikával azért is figyelemre méltó, mivel az említett példákban a császárpártiak éppúgy feltétel nélkül engedelmeskednek a császárnak, mint a magyarok a maguk fejedelmének. A többször leírt visszatérés a vezérhez véleményünk szerint a mű alaptendenciáját is hűen tükrözi: a honfoglaló csapatok, vezérek mindig a fejedelem engedélyével kelnek útra, s hozzá is érkeznek vissza, leginkább győzedelmesen. Természetesen semmiképpen sem lehet azt állítani, hogy a Geszta egyoldalúan csak a magyar fejedelmi/királyi hatalom dicsőítéséről szólna, hiszen ezt már magának a vérszerződésnek a pontjai is korlátozzák, s az ország vezetését a szerződéses hatalomgyakorlás korabeli felfogásával rokonítják. A fejedelem és az arisztokrácia viszonya a Névtelen művében mégis idillikus és zavartalan, míg a háttérben meglevő, de a műben nem ábrázolt, társadalmi feszültségekre, csak a vérszerződés pontjaiból tudunk következtetni. Kellett lennie persze a műben valaminek, ami a 13. század második felében azt túlhaladottá, a kortársak, a főurak és udvar számára egyaránt ellenszenvessé tette, s ezért az 1280-as években Kézainak teljesen új formában kellett megrajzolnia király és nemesség viszonyát. Semmiképpen nem lehet véletlen, hogy Anonymus művének csak egy másolati példánya maradt fenn. Ellenpéldaként Kézai műve említhető, amelynek ugyan szintén egy, azóta elveszett, középkori példánya maradt fenn, mégis, a krónikaszerkesztésbe bedolgozva, lé-37

Monumenta Germaniae Historica. Scriptores vol. XVIII. 600., 602., 605., 610., 613., 623. stb. 38

I. m. 628-629.