Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Veszprémy László: Anonymus Itáliában? 335
342 VESZPRÉMY LÁSZLÓ Kézai Simon európai kapcsolatait kutatva lett figyelmes a 13. századi itáliai városi krónikákra.3 1 Nem kis meglepetésünkre a hasonlóságok és stiláris megfogalmazások egy része a Kézainál évtizedekkel korábbi magyar krónikára, Anonymus művére is igaz. Mályuszt az itáliai krónikákban elsősorban a gátlástalan meseszövés, a szárnyaló fantázia ragadta meg. Valóban izgalmas, ahogy Piacenza jegyzője, Johannes Codagnellus (Codagnello) hosszasan leírja egy sosem létezett magyar király, Elotarius itáliai hadjáratait, a hatalmas és véres ütközeteket. A szellemi rokonság Kézai hun-magyar hadjáratai és a piacenzai jegyző fantázia szülte hadieseményei között kétségbevonhatatlan, s bármi közvetlen kapcsolat nélkül is kétségkívül Kézai modernségének, naprakészségének értékes bizonyítéka. Más kérdés, hogy szövegszerű tartalmi és stiláris egyezések nemigen akadnak Kézai és az itáliai mű között, nyilván Mályusz megfigyelése is ezért felejtődött el az elmúlt évtizedekben. Ugyanakkor nem kevésbé érdekes, ha az itáliai művek stílusát és fordulatait Anonymus művével kapcsolatban is megvizsgáljuk. Filológiai átvételeket persze, ez esetben sem találunk. Ha találnánk, akkor a közkeletű Anonymuskronológiát is át kellene írnunk, hiszen Codagnellus a 13. század közepén alkotott, s jelen ismereteink szerint a magyar Névtelen nem ismerhette itáliai pályatársa művét. A hasonlóságok azonban általánosságban irányítják figyelmünket az itáliai városi krónikák stílusának a hatására, amit a magyar krónikás a 12-13. század fordulóján bár-mikor megismerhetett. Rögtön ilyen például a „gazdag Itália" Codagnellus által is használt toposza,33 amivel egyébként Anonymus, s nyomában a hazai krónikák, megindokolják a magyarok ottani kalandozó hadjáratait. Persze, tudnunk kell, hogy a „gazdag Itália" toposz gyakran használt közhely, s említései részben vagy egészében Paulus Diaconus História Langobardorum c. művéhez (II. 5.) vezetnek vissza. Az igazi hasonlóságot a magunk részéről a monotonon ismétlődő hadjáratok és eseménysorok refrénszerű lezárásában látjuk, ami, úgy tűnik, az itteni, városi környezetben született történelmi narratíva sajátja. Azok a kifejezések, amelyek Codegnellusnál is előfordulnak — például: „nagy örömmel tértek meg saját földjükre" (ingenti letitia sunt reversi ad propria), az Anonymusnál némileg korábbi évkönyvszerű itáliai alkotásokban is előfordulnak. Ezek közül most csak az Annales Placentini,34 és az egyébként nagyhírű Otto és Acerbus Moréna „Lodi történeté"-ről írt munkáját (De rebus Laudensibus)35 említjük meg.3 6 31 Mályusz Elemér·. Az V István-kori Gesta. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 58.) Bp. 1971. 138-148. 32 Kiadta Oswald Holder-Egger, in: Neues Archiv der Gesellschaft für ältere Geschichtskunde 16. (1891) 312-346., 475-505. 33 így pl. „Italiam cunctis refertam divitiis" (i. m. 480.), „omnibus divitiis ac bonis plenam" (uo. 486). 34 Monumenta Germaniae Historica. Scriptores rerum Germanicarum (a továbbiakban: MGH SRG). Ed. Georg Heinrich Pertz. Vol. XVIII. 411-457. Újabb kiadása Scriptores rerum Germanicarum in usum scholarum. Vol. XXIII. (1901). 35 MGH SRG vol. XVIII. i. m. 582-659. Újabb kiadása: Ferdinand Güterbock, MGH SRG in usum scholarum. Új folyam. 1930 (reprint 1964). 36 Vö. Lexikon des Mittelalters. Bd. 2. Stuttgart-Weimar 2002. 327.; Franz-Joseph Schmale: Überl. und Text des Libellus des Otto Morena und seiner Fortsetzer. Deutsches Archiv 41. (1985) 438-459.
