Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Veszprémy László: Anonymus Itáliában? 335
ANONYMUS ITÁLIÁBAN? 339 hegyekből a Lombard-síkságra, illetve személyesen csodálta meg Torino gazdagságát.1 6 Az itt leírtak nem mások, mint szűkebb értelemben a Susa és Modena, tágabb értelemben Torino és Lyon közötti útvonal egyes állomásai.1 7 Számos középkori példa hozható fel annak bizonyítására, hogy ez az útvonal a 13. századig a legnépszerűbb Alpokon átvezető útvonalak közé tartozott.1 8 A leírás hitelét növeli, hogy itáliai oldalon az utolsó település valóban Susa, amiről már a késő antik itineráriumok is azt írták: „Itt kezdődik Itália" (Inde incipit Italia)}9 Anonymus „Senones" megnevezése teljességgel helytálló, s nyilván a Mont Cenis nevét latinosította, aminek latin változata Cenisius mons, Alpes in Cinisiu, mai olaszban Moncenisio; 18-19. századi francia térképeken „Mont Senis, Mont Cents" alakokban fordul elő.20 A szójátékokat kedvelő névtelen krónikás nyilván élt a szó- és hangalak hasonlósága kínált lehetőséggel és megalkotta a Cenis hegységet jelölő „Senonok hegyei" földrajzi nevet. Kézaival ellentétben Anonymus francia földön igen tájékozatlannak tűnik, s így nincs is sok remény, hogy az általa emlegetett „populi alimini" vagy a „Senonok meredélyei" kifejezések eredetét pontosabban meghatározzuk. A fordításban ennek 'határmenti népek' jelentése a legvalószínűbb, mivel valóban Itália és Gallia határán éltek. Az előbbire mind a német, mind a magyar középlatin szótár a 'szomszédos [ex „ad" et „limen"] népek' értelmezést ajánlja.21 A „Senones"-kérdés annál is bonyolultabb, mivel a kalandozások korára vonatkozó forrásokban — bármilyen meglepő — Susa és Torino neve egyébként nem fordul elő.2 2 Ezeket a nyugati szakirodalom éppen a magyar krónikás hagyományra hivatkozva vonta be vizsgálódásaiba. Persze nyugodtan feltehetjük, hogy a magyarok használhatták ezt a jól ismert hágót, de a kalandozások kro-16 A Gesztában többször is előfordul, hogy a magyar vitézek felérve egy hegytetőre, gyönyörködve szétnéznek. Esetleges itáliai tartózkodásának lehetősége a szakirodalomban többször is felmerült, 1. pl. Kapitánffy /.: Anonymus és az Excidium Troiae i. m. 726-729., vö. még a kézirat paleográfiai jellegére tett megjegyzésemmel, 1. Veszprémy László: Névtelenek, krónikák. Árpád-kori krónikairodalmunk újabb stílusproblémái. BUKSZ 7. (1995: 2.) 175. 17 Az útvonalról a kézikönyvekben jó áttekintést nyújt Enciclopedia Italiana. Roma 1950. XXXIII. 625-626. Nagy Károly is erre járt 774-ben, IV Henrik 1076-ban Canossa felé, de Barbarossa Frigyes is erre vonult. 814-815 után Jámbor Lajos egy hospitiumot alapított a zarándokok számára, amely a legújabb időkig működött. A „Domus elemosinaria Montis Cenesii" prépostja a 11. századtól fontos személyiség, 1. Joseph Moreau·. Dictionnaire de géographie historique de la Gaule et de la France. Paris 1972. 323. 18 Szűcs Jenő: Társadalomelmélet, politikai teória és történetszemlélet Kézai Simon Gesta Hungarorumjában. Századok 107. (1973) 580., 576. (térképpel). 19 Konrád Miller: Itineraria Romana. Stuttgart 1916. 230. 20 A térképek a Hadtörténet Térképtárban Bva 164-3. és Bva 169. jelzet alatt. Itt köszönöm meg a Térképtár munkatársai, különösen Gombocz András térképész segítségét. 21 Mittellateinisches Wörterbuch I. 455. és kiegészítés a Középkori Magyarország latinságának szótárához, 1. Szovák Kornél: Ergänzungen zum Lexicon latinitatis medii aevi Hungáriáé. Archivium Latinitatis Medii Aevi 53. (1995) 53. 22 Gina Fasoli: Le incursioni Ungare in Europa nel secolo X. Firenze 1945. 195., ahol ő is a 937. évi kalandozáshoz kapcsolja, továbbá vö. Catalogus fontium históriáé Hungaricae aevo ducum et regum ex Stirpe Árpad descendentium ab anno Christi DCCC usque ad annum MCCCI IV Composuit Csaba Csapodi. Budapestini 1943. A 936-937. évi hadjáratban valóban feldúlták Sens városát és környékét, Burgundia és Aquitania dúlása után Itáliában folytatták a pusztítást. Kétséges, hogy a magyar krónikások a kolostori évkönyvekben feljegyzett részletekről tudomást szereztek-e, vö. Kristó Gyula: Levedi törzsszövetségétől Szent István államáig. Bp. 1980. 273-275.
