Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Szent László és Szent István Gallus Anonymus gestájában. Megjegyzések a III. könyv 25. fejezetéhez 291
318 BAGI DÁNIEL Bonyolultabb kérdést jelent azonban a gyászének. Kétségtelen ugyanis, hogy a Geszta 16. fejezetében a Boleszló halálát leíró részek után olvasható carmen nagyrészt közismert mintákat követ, így — csak egyes példákat kiragadva — bizonyos részletei hasonlítanak Hódító Vilmos epitapheumára,142 valamint IV Henrik császár életrajzának néhány motívumára.14 3 Mielőtt azonban továbbmennénk, egy kérdés mindenképpen tisztázásra szorul. Közismert, hogy Boleszló halálával még egy forrásszöveg foglalkozik: a nagy király poznaúi síremlékén meglelt epitapheum. Ennek a Gallus-gesztával való kapcsolatát, illetőleg attól való függetlenségét a 19. század óta igyekszik megállapítani a kutatás,14 4 a sírfelirat ugyanis részinta gesztában is felbukkanó, részint viszont egyedinek tekinthető információkat tartalmaz. A kutatás egy irányzata mindig is úgy vélte, hogy a sírfelirat Gallus Anonymus gesztájára támaszkodott, míg mások ari-a az álláspontra helyezkedtek, hogy a poznaúi epitapheum a Gesztától függetlenül és annál korábban keletkezett. A különböző szakirodalmi álláspontokat legutóbb Brygida Kürbis foglalta össze. Kürbis (valamint a 159. sz. jegyz.), ősmagyar siratást vélelmez benne Györffy Gy.·. István király i. m. 384., míg e gyász kifejezésre juttatásában Szent István szentségét sejti Mályusz és Kristó, 1. Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum. Commentarii I—II. Composuit Elemér Mályusz adiuvante Julio Kristó. Bp. 1988. I. 278-279. 142 Flete, viri, lugete proceres, resolutus est rex in cineres. Rex editus de magnis regibus, rex Willelmus in bello fortissimus, Rex Anglorum et dux Northmanniae, Cenomannis dominus patriae. In omnibus quae sibi subdidit et in quibus se cunctis praetulit, Plus debetur virtuti propriae, quam millibus suae militiae. Magna virtus et sapientia, qua regebat tot unus millia. Rex Willelme, potens et nobilis, facta probant, quod es laudabilis. Scribi debet in signum posteris, qua praestabas virtute caeteris. Sed quis stylus, aut quae facundia, possent ire per tot insignia? In feroci monstratur Anglia, praeter mille miranda praelia, Qualis comes in Cenomannia, quantus esset dux in Northmannia. Rex de duce se fecit postea, dignissimum Romana laurea. Gens Anglorum, turbastis principem, qui virtutis amabat tramitem. Vos sensistis quid posset facere, qui solebat per arma vincere. Magnum fuit vobis exitium, sed ob vestri regis perjurium. Postquam suo junxit imperio, vos tractavit regni judicio. Sic devicit potentes Angliae, quod inclusit superbos Daniae. Magnus honor de tali domino, magnus dolor de vitae termino. Rex Willelme, te claudit tumulus, sed per orbem te plangit populus. Plangunt omnes facta mirifica, largitates, bella paciflca, Quanto magis labuntur tempóra, tanto de te suspirant pectora. Quisquis iret per tuam patriam, non timebat hostis injuriam. Timor eras in multitudine, securitas in solitudine. Nunc ex lege non est securitas, nunc defendit sua pluralitas. Heu! post tanti principis obitum, summus honor tendit ad exitum. Casus ille plangendus nimium, qui honori praestat exsilium. Terra suis orbata viribus, pressa jaces longis moeroribus." 143 Vita Henrici IV imperatoris In: Ausgewählte Quellen zur deutschen Geschichte des Mittelalters. Hrsg. Rudolf Buchner. Bd. XII. Darmstadt 1963. 407-468. IV c. 1.: „Nec ego solus mortem eius lamentor; hanc Roma plangit, hanc omne Romanum impérium deflet, hanc in commune divites et pauperes praeter insidiatores potentiae vileque eius, lugent. Nec mihi privata doloris causa est, publicam lamenteti cladem pietas me cogit. Nam illo recedente iustitia terras reliquit, pax abiit, fraus in locum fidei subintrat. Chorus laudantium Deum conticuit, solemnitas officii divini siluit, vox exultationis et salutis in tabernaculis iustorum non auditur." 144 Kiadását 1. legutóbb Brygida Kürbis: Epitafeum Boleslawa Chrobrego. Roczniki Historyczne 55-56. (1989-1990) 95-132. „Hic iacet in tumba princeps generosa columba / Ch[r]abri tu es dictus sis in evum benedictus / Perfido [tunc] patre natus sed credula matre / Fonte sacro lotus servus Domini puta totus / Precidens comam septenni tempore Romam / Tu possidesti velut verus athleta Christi / Vicisti terras faciens bellum quoque guerras / Inclyte dux tibi laus strenue Boleslaus / Regnum Slavorum Gothorum seu Polonorum / Cesar precellens a te ducalis pellens / Plurima dona sibi que placuere tibi / Hinc detulisti quia divitias habuisti / Ob famamque bonam tibi contulit Otto coronam / Propter luctamen sit tibi salus Amen." — uo. 121.
