Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Szent László és Szent István Gallus Anonymus gestájában. Megjegyzések a III. könyv 25. fejezetéhez 291
SZENT LÁSZLÓ ÉS SZENT ISTVÁN GALLUS ANONYMUS GESZTÁJÁBAN 319 nyelvészeti, irodalmi és forráskritikai módszerekkel megállapította, hogy Gallus carmenje független Boleszló sírfeliratától, feltehetőleg azzal egyidőben keletkezett, különálló irodalmi műként, nagy valószínűséggel egy már korábban elkészült sírfeliratra támaszkodva jött létre.145 Érdekes mindennek fényében megvizsgálni, milyen szövegkapcsolatok fedezhetők fel Gallus Anonymus Boleszló emlékére írott sírverse és az irodalom által mintájának tekintett vagy — az egykorú keletkezés miatt — mintának tekinthető forráshelyek között. A vers első motívuma a gyászolók körét írja körül: Gallus Anonymus Omnis aetas, omnis sexus, omnis ordo currite Carmen de morte Lanfranci Heu, heu, ploret Anglia, simul et Italia, Plangat Francia, lacrimetur et Aelmannia. Nationes proximae et omnis gens extranea. Omnis terra suum florem cecedisse lugeat, " Epïtapheum Willelmi Vita Henrici IV Nec ego solus mortem eius lamentor; hanc Roma plangit, hanc omne Romanum impérium deflet" Látható, hogy (Vilmos sírfeliratának kivételével, ahol ilyesmi nem olvasható), valamilyen mértékben, de eltérő szövegtartalommal, mindegyik forrásunk tartalmaz arra vonatkozó részleteket, hogy általában kik gyászolnak. Más a helyzet azonban a gyászolók körének konkrét megadásakor: Gallus Anonymus Comités, hospites, pontifices, duces, capellani, dives, pauper, clerus, agricolae, incolae, omnis homo Carmen de Morte Lanfranci Vos dilecti Christo fratres Epïtapheum Willelmi Viri, proceres Vita Henrici IV divites et pauperes praeter insidiatores Ebben az esetben világosan látszik, hogy Gallus Anonymus gesztája komoly többletet tartalmaz, melyek egy kivétellel sem a Maleczynski által megállapított forrásban, sem a többi, itt felhozott példában nem fordulnak elő. Ez az egy kivétel IV Henrik életrajzában a divites et pauperes, akiket itt az insidiatoroktól határolnak el. Nézetünk szerint Gallus Anonymus keretként a korban divatos, Lanfranc sírversében is olvasható ritmikát használta fel, azonban tartalmilag a sírvers egyértelműen a 16. fejezetben olvasható, a király halálát leíró részekkel mutat rokonságot. Olybá tűnik, hogy a szerző, miután megalkotta a király halálának körülményeit leíró passzusokat, ugyanabból az alapanyagból, bár más motívumokat is felhasználva, dolgozta ki a carmen lugubret. Különösen igaz ez a gyászolók körének megadására, illetve arra, hogy az ünneplő ruha levétele és a 145 Uo. 123., valamint 111.; ugyanezt az álláspontot képviselte már korábban is, vö. Uő: Wizerunki i. m. 200-201.
