Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Szent László és Szent István Gallus Anonymus gestájában. Megjegyzések a III. könyv 25. fejezetéhez 291
SZENT LÁSZLÓ ÉS SZENT ISTVÁN GALLUS ANONYMUS GESZTÁJÁBAN 317 nyitva hagyta annak lehetőségét is, hogy a gesztaíró — amennyiben egy esetlegesen meglevő magyar forrást használt fel — tanújelét adta Szent István iránti különleges figyelmének. Mindennek figyelembe vételével tisztázásra szorul, hogy milyen viszonyban áll egymással Gallus Anonymus leírása és a magyar forrásokban Szent István haláláról közölt részek, honnan származhat Gallus forrása, és befolyásolhatta-e, s ha igen, milyen szempontok szerint, Szent István személye a lengyel ősgeszta ilyen kialakítását. Ami a szövegösszefüggéseket illeti, tényleg félreismerhetetlen, hogy a 16. fejezetben közölt szöveg és a Képes Krónika, illetve a Szent László legenda leírása nem csak hasonlít, hanem ugyanolyan, mind hangulatában, mind szövegének bizonyos részeiben is. Ez különösen három ponton érhető tetten. Az egyik az Ószövetségből kölcsönzött idézet, nevezetesen Jób könyve 30. fejezetének parafrázisa: ...... „ ,, . Chronici Hungarici compositio Job könyve Gallus Anonymus .. saeculi XIV. versa esi in luctum cithara mea et orgenum meum in vocem flentium131 In luctum cythara, gaudium in merorem, orgánum in suspiria convertuntur Confestim quoque totius cythara Hungarie versa est in luctum A másik a gyász miatt a nemes férfiak és nők, illetve az ifjak és a szüzek leírása, akik Gallus Anonymusnál nem ékesítették magukat ünnepi öltözékkel, illetőleg a búbánat miatt gyászruhát öltöttek: Gallus Auonymus Chronici Hungarici compositio saeculi XIV nullus nobilis vir vel femina vestimentis se luvenes et virgines pre tristitia et merőre scalidis solemnibus adornavit induti13 9 A harmadik pedig a gyász miatti csend, a zene és a zeneszerszámok elhallgatása: Gallus Anonymus Chronici Hungarici compositio saeculi XIV. nullus plausus, nullus cithare sonus oudiebatur in choream non duxerunt et omne genus musicorum, tabernis, nulla cantilena puellaris, nulla vox letitie delinitiva dulcisona siluerunt140 resonabat in plateis Bár kétségtelen, hogy nincs teljes szövegazonosság, mégis a gondolati egyezés tekintetében nem lehetnek kétségeink. Különösen áll ez a gyászruha felöltésének, illetve az ünnepi öltözék elhagyásának motívumára.14 1 137 Jób XXX., 31. 138 Gallus I. c. 16. (id. kiadás 38.). 139 Chronici Hungarici compositio saeculi XIV. c. 70. (SRH I. 322.). 140 Uo. (SRH I. 322.). 141 Történetírásunk igen eltérően ítélte meg e motívumok szerepét Szent István halálában. A nép gyászában turkomann hagyományt vélt felfedezni Vámbéry Armin: A török faj: ethnológiai és ethnographiai tekintetben. Bp. 1885. 305., valamint Pauler Gy.: A magyar nemzet tört. i. m. I. 77.
