Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Szent László és Szent István Gallus Anonymus gestájában. Megjegyzések a III. könyv 25. fejezetéhez 291
316 BAGI DÁNIEL Némi 19. századi előzmény után13 0 Marian Plezia hívta fel először a figyelmet Gallus Anonymus gesztájáról írott munkájában, hogy Boleszló halálának irodalmi ábrázolása leginkább Szent László és Szent István halálának a magyar krónikában, illetve a Szent Lászlóénak a legendában olvasható szövegéhez hasonlít.131 Plezia, aki Hóman nyomdokán (és a középkori magyar történetírás történetét nem kellő mélységben ismerve) abból indult ki, hogy Gallus Anonymus, az elveszett Gesta Ungarorum feltételezett szerzőjeként Szent László halálának leírását ültette át Bátor Boleszlóéra. Álláspontját a lengyel történetírás általában nem fogadta el, hallgatással kerülte meg, illetve Maleczynski a Geszta kritikai kiadásában a leghatározottabban elutasította. Mivel ő az egyik legelhatározottabb képviselője volt a kutatásban Gallus flandriai, illetve észak-francia származásának, úgy gondolta, hogy a Boleszló haláláról írott szövegrészeket is a normandiai, észak-francia irodalmi kultúrkörben kell keresni. így arra az álláspontra helyezkedett, hogy Boleszló halálának irodalmi előképe legvalószínűbben a Carmen de morte Lanfranci című mű lehet,132 mivel az ritmikájában megegyezik Gallus Anonymus gyászversével. Erveléséhez jóval később csatlakozott Brygida Kürbis133 és (komolyabb forráselemzési igény nélkül, hibás kiindulópontok alapján) Andrew Breeze is.134 Mindazonáltal hangsúlyozni szükséges, hogy ezen álláspontjukat nem a 16. fejezetben olvasható szövegből, hanem a gyászversből vezették le. A magyar szakirodalomban legutóbb Veszprémy László mutatott rá arra, hogy István és Boleszló halálának megörökítése közel azonos szöveg alapján készült el.13 5 Ebből arra következtetett, hogy mivel István a krónikában megörökített halálának textusa nem talált utat a király legendáiba illetve lectioiba, Gallus Anonymus „egy ilyen »ujjgyakorlattal« villantotta fel, egyébként saját krónikájából egyértelmű pazar íráskészségét, aminek eredményét Magyarországon rövidesen beillesztették a krónika egyébként is egyenletlen István-fejezetei közé",136 azaz a passzus eredeti szerzője Gallus Anonymus lett volna, aki később ugyanezt a képet beillesztette saját művébe. Mindamellett Veszprémy 130 Vö. Chronicae Polonorum 432. (86 sz. jegyz.). 131 Plezia, M.: Krónika Galla i. m. 170-171. 132 Gallus (id. kiadás LXV, valamint 1. sz. jegyz.). Vö. Carmen de morte Lanfranci elegacium. In: Scriptores rerum Willelmi conquestoris. Ed. J. Giles. London 1845. 175-177.: „Heu, heu, ploret Anglia, simul et Italia, Plangat Francia, lacrimetur et Alemannia. Nationes proximae et omnis gens extranea. Omnis terra suum florem cecedisse lugeat, Sponsa Christi magnum decus amisisse doleat. Nec solamen in hac vita de Lanfranco capiat. Nulla dies vei momentum sine luctu transeat, Tantus moeror de Lanfranco non de corde pereat. Sed per dies et per noctes, ut est dignum, maneat. Vos dilecti Christo fratres, tanti patris filii, Numquam sitis sine prece qaueso benignissimi. Obsecrantes et dicentes semper, quod proposui: Christe virtus, laus et decus beatorum omnium, De Lanfranco patris tui possidere gratiam, ut te ducem laureatus habeat perpetuum. Amen, amen." 133 Brygida Kürbis·. Zum Herrscherlob in der Chronik des Gallus Anonymus (Anfang 12. Jh.). Laudes regiae am polnischen Hof? In: Patronage und Klientel. Ergebnisse einer polnisch-deutschen Konferenz. HRSG. H.H. Nolte. Köln-Wien 1989. 52. 134 Andrew Breeze: The Crowland Planctus de morte Lanfranci and the Polish Galli Anonymi Cronica. Revue Bénédictine 101. (1994) 419^23. 136 Veszprémy L.·. Megjegyzések i. m. 332. 136 Uo. 332.
