Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Szent László és Szent István Gallus Anonymus gestájában. Megjegyzések a III. könyv 25. fejezetéhez 291
SZENT LÁSZLÓ ÉS SZENT ISTVÁN GALLUS ANONYMUS GESZTÁJÁBAN 315 ságot, a ruténeknek meg szégyenükké és gyalázatukká lesz.« így szólt, és a mondottakat tettekkel egészítette ki."12 5 Eltekintve a 7. fejezetben közölt, egy 12. századi bencés szerzetestől tán nem várt képzettársítástól12 6 megállapítható, hogy a történet igen kevés forrásértékkel rendelkezik. Igaz, hogy Bátor Boleszló vezetett hadjáratot Kijevbe, azonban az Arany Kapu akkor még nem állt. Feltehető, hogy II. Boleszló kijevi háborúival keverte össze a szerző a Geszta fenti leírását: „így hát Második Boleszló király bátor, merész vitéz, a vendégek jóságos befogadója és a legbőkezűbb adományozó volt. Ahogy a nagy Első Boleszló, ő is ellenségesen érkezett a rutének fővárosába, Kijevbe, és kardcsapásával jelet hagyott emlékül az Arany Kapun."12 7 Mindennek ismeretében a továbbiakban érdemes azt alaposabb vizsgálat tárgyává tenni, hogy közvetít-e esetleg valamilyen információt számunkra a szerző Szent Istvánról, mely hír forrását nem István, hanem a mű születésének korában kell keresnünk? Ismeretes, hogy Gallus Anonymus a Geszta első könyvének 16. fejezetét szinte teljes egészében Bátor Boleszló halála bemutatásának szentelte. Sőt, nem elégedett meg a nagy király halálának részletes taglalásával, hanem a fejezet végén még egy gyászverset is szentelt az uralkodó emlékének.128 Ahhoz nem férhet kétség, hogy Boleszló halálának ábrázolása egyedi értéket képvisel a műben, mert rajta kívül egyedül II. Boleszló fiának haláláról írt megközelítő mélységben.12 9 Bár a király haláláról írott részek funkciója világosan áll előttünk, több, egymásnak ellentmondó véleménnyel találkozunk a „haláljelenet" megalkotásához szükséges anyag származási helyével kapcsolatban. 125 Gallus I. 7.: „Igitur imprimis inserendum est seriei, quam gloriose et magnifice suam injuriam de rege Ruthenorum vindicavit, qui sibi sororem dare suam in matrimonium denegavit. Quod Bolezlauus rex indigne ferens cum ingenti fortitudine Ruthenorum regnum invasit, eosque primum armis resistere conantes, non ausos committere sed non ausos pro non ausos committere, sicut ventus pulverem, ante suam faciem profugavit. Nec statim cum hostili more civitates capiendo vei pecuniam congregando suum iter retardavit, sed ad Chyou caput regni, ut arcem regni simul et regem caperet, properavit. At Ruthenorum rex simplicitate gentis illius in navicula tunc cum hämo piscabatur, cum Bolezlauum adesse regem ex insperato nuntiant. Quod ille vix credere potuit, sed tandem aliis et aliis sibi nuntiantibus, certificatus, exhorruit. Tunc demum pollicem simul et indicem ori porrigens, hamumque sputo more piscatorum liniens, in ignominiam suae gentis proverbium protulisse fertur: Quia Bolezlauus huic arti non studuit, sed arma militaria bajolare consuevit, idcirco Deus ad manum ejus tradere civitatem istam regnumque Ruthenorum et divitias destinavit. Haec dixit, nec plura prosecutus, fugam arripuit. At Bolezlauus, nullo sibi resistente, civitatem magnam et opulentam ingrediens, et evaginato gladio in aurea porta percutiens, risu satis jocoso suis admirantibus, cur hoc fecisset, enodavit. Sicut, inquit, in hac hora aurea porta civitatis ab isto ense percutitur, sic in nocte sequenti soror regis ignavissimi mihi dari prohibita corrumpetur; nec tamen Bolezlauo thoro maritali sed concubinali singulari vice tantum conjungetur, quatenus hoc facto nostri generis injuria vindicetur, et Ruthenis ad dedecus et ad ignominiam imputetur. Sic dixit, dictaque factis complevit." — id. kiadás 21-23. 126 Az uralkodói jogok megszerzését látta ebben Kürbis, Β.·. Wizerunki i. m. 211. 127 Gallus I. c. 23: „Igitur rex Bolezlauus secundus audax fuit miles et strenuus, hospitum susceptor benignus, datorque largorum largissimus. Ipse quoque sicut primus Bolezlauus magnus Ruthenorum regni caput, urbem Kygow precipuam hopsiliter intravit, ictumque sui ensis in orta aurea signum memorie dereliquit." — id. kiadás 48. 128 Uo I. c. 16. (id. kiadás 35-39.). 129 Uo. I. c. 28. (id. kiadás 54.).
