Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Szent László és Szent István Gallus Anonymus gestájában. Megjegyzések a III. könyv 25. fejezetéhez 291
SZENT LÁSZLÓ ÉS SZENT ISTVÁN GALLUS ANONYMUS GESZTÁJÁBAN 313 pig a Duna vonalánál jelzik a 11. századi lengyel határt. A lengyel történeti kutatás e — nézetünk szerint is — tarthatatlan álláspontja hátterében mindenképpen a lengyel történetszemléletet kell keresnünk. A két világháború közötti történeti iskolák múltszemléletét teljes mértékben az I. világháború utáni lengyel újraegyesítés élménye határozta meg, így minden, a forrásokban fellelhető középkori területi gyarapodásban Lengyelország újkori feltámadásának igazolását vélték felfedezni. Emellett nem szabad elfelejtkeznünk arról sem, hogy a II. világháború végén a győztes Szovjetunió olyan területi átrendezésre kényszerítette Lengyelországot, melynek következtében a keleten elvett, ténylegesen lengyelek által lakott területek fejében „visszatértek" Lengyelországhoz olyan nyugati területek, Németország rovására, amelyeket a nemzeti hagyomány — éppen Gallus Anonymus irodalmi tevékenysége következtében — Bátor Boleszló birodalma részének tekintett. Ezzel szemben a magyar történettudomány már a 19. században csak rövid ideig tartó hódításnak tekintette Boleszló Magyarország ellen vezetett hadjáratát,11 7 végül Györffy György tisztázta e kérdést Szent Istvánról írt klasszikus munkájában, rámutatva, hogy az információ hátterében az 1003-tól 1018-ig folyamatosan tartó lengyel-német háborúkat kell keresni,11 8 és hogy a Gallus Anonymus által említett információk alapját legfeljebb néhány magyar határvár rövid ideig való birtoklása adhatta a morva-magyar határszakaszon.119 A lengyel történeti kutatás fenti álláspontját egy felettébb kétes forrásra, a 13. században keletkezett Magyar-Lengyei Krónika egy passzusára12 0 alapozza, melyben a krónikaíró szerint I. Mieszko (!) és Szent István a Dunánál, Esztergomnál, illetve Egerbe menvén jelölték ki a magyarok, a rutének és a lengyelek közötti határt.12 1 Számunkra — tudatában a Györffy György által a középkori történetírás egyik legzavarosabb alkotásának minősített12 2 írásmű megbízhatatlanságának XI. 1., 18-32.; Kazimierz Tymienicki: Polska w sredniowieczu. Warszawa 1961. 68.; Jerzy Wyrozumski: História Polski do 1505 r. Warszawa 1979. 126.: „Boleszló 1018 után is valószínűleg megtartotta Szlovákiát."; Henryk Samsonowicz: História Polski do roku 1795. Warszawa 1985. 25.: „Boleszló kiterjesztette uralmát Szlovákiára is."; Jörg Κ. Hoensch: Geschichte Polens. Stuttgart 1990. 17. ill. 22.: „Boleszló kiterjesztette uralmát a magyarok által meg nem szállt szlovákiai területekre is." Oskar Halecki: História Polski. Warszawa-London 1992. 26.: „Egész uralma alatt megtartotta Szlovákia nagy részét." Szemben e nézetekkel kétségének adott hangot Zygmunt Gloger: Geografia Historyczna ziemi dawnej Polski Krakow 1903. 30..: „Nincs olyan adatunk, amely alapján állíthatnánk, hogy Szlovákia lengyel tartománnyá vált volna. Valószínűleg csak 1018-ban állhatott röviden Boleszló uralma alatt." 117 Pauler Gy.: A magyar nemzet tört. i. m. I. 69.: „Boleszló többször győzött, hadai a Dunáig nyomultak. (...) De birtoklása csak múlékony volt." 118 Györffy György: István király és műve. Budapest 1977. 280-282. 119 Uo. 282. 120 Chronica Hungaro-Polonica. Pars I. (Textus cum varietate lectionum). Ad codicum manu scriptorum fidem recensuit, praefatione notisque instruxit Béla Karácsonyi. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatae. Acta Historica XXVI. Szeged 1969. 41. (c. 7.). 121 Uo. c. 7.: „Nam termini Polonorum ad litus Danubii ad civitatem Strigoniensem terminabantur. Deinde in Agriensem civitatem ibant, demum in fluvium, qui Tizla nominatur cadentes, regirabant iuxta fluvium, qui Cepla nuncupatur usque ad Castrum Salis ibique Ungaros, Ruthenos et Polonos fines dabant." 122 Györffy Gy.: István király i. m. 282.
