Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Szent László és Szent István Gallus Anonymus gestájában. Megjegyzések a III. könyv 25. fejezetéhez 291

SZENT LÁSZLÓ ÉS SZENT ISTVÁN GALLUS ANONYMUS GESZTÁJÁBAN 297 jelességének. Mert amikor a menekült belépett az idegen országba, és egy paraszt sem engedelmeskedett neki, László alázatos férfiúként eléje sietett, és tisztelete jeléül lováról leszállva várt a távolból közeledőre. Azonban Boleszló nem respektálta a szelíd király alázatát, hanem szívében veszedelmes dölyfös gőg ágaskodott, és így szólt: »En neveltem őt fogadott fiamként Lengyelországban, én helyeztem őt Magyarország trónjára. Nem illik tehát, hogy egyenlőként tiszteljem, hanem úgy járja, hogy lovamon ülve, mint a fejedelmek egyikét csókoljam meg őt.« Észrevévén ezt László, megharagudott és kitért az útjából, mindazonáltal kieszközölte, hogy egész országában úrként szolgáljanak neki. Később pedig egyetértésben és barátként, fivérek módjára találkoztak. Mindazonáltal magyarok erősebben és mélyebben szívükbe vésték ezt. Nagy irigységet keltett a magyaroknál, és — ahogy mondják — ezzel siettette halálát".28 Ellentétben a 27. fejezet a bonitas regis elveinek megfelelő beállítással, itt már kétféle szemponttal találkozunk: egyrészről úgy tűnik, mintha a szerző kétségbe vonná László uralmának jogosságát, és II. Boleszlóval szemben alávetett helyzetben ábrázolja, míg ugyanabban a fejezetben a Boleszló szájába adott megjegyzésekért tulajdonképpen a lengyel királyt teszi felelőssé. A Gallus Anonymus által színre vitt jelenet értelmezéséhez mindenképpen tisztázni kell, milyen volt a viszony László és II. Boleszló között, illetve, ami ennél talán még fontosabb, milyen volt a viszonya III. Boleszlónak hasonló nevű rokonához. Ismeretes, hogy II. Boleszló magyarországi száműzetésének oka Szaniszló krakkói püspök megöletése volt. Ennek hátterében all. század utolsó harmadának sajátságos lengyel belpolitikai ügyeit kell keresnünk. Az 1033-ban kötött merseburgi béke óta a lengyel királyság (illetve fejedelemség) adófizetője volt a birodalomnak, sőt — ahogy erre fenn már utaltunk — a királyság intézménye is megszűnt. A királyság időleges visszaállításának lehetősége 1076-ban érkezett el, amikor az invesztitúra-küzdelmek megindulása miatt a birodalom figyelme elfordult Lengyelország felől. IV Henrik meggyengült helyzetét kihasználva II. Boleszló királlyá koronáztatta magát. Nem oldódott meg azonban a belső hatalmi harc kérdése. II. Boleszló fivére, Ulászló Herman a hatalom megragadása érdekében birodalombarát politikát folyta-28 Uo. I. c. 28.: „Cum audisset Wladislauus Bolezlauum advenire, partim gaudet ex amico, partim restât locus ire, partim ex recepto quidem fratre gaudet et amico, sed de fratre Wladislauo facto dolet inimico. Non eum recipit velud extraneum vel hospitem, vel par parem recipere quisque solet, sed quasi miles principem, vel dux regem, vel rex impratorem recipere iure debet. Bolezlauus Wladislauum suum regem appellabat, Wladislauus se per eum regem factum cognoscebat. In Bolezlauo tamen unum ascribendum est vanitati, quod eius pristine multum obfuit probitati. Nam cum regnum alienum fugativus introiret, cumque nullus rusticorum fugativo obediret, obviam ire Bolezlauo Wladislauus út vir humilis properabat, eumque propinquantem eminus equo descendens ob reverentiam expectabat. At contra Bolezlauus humilitatem regis mansueti non respexit, sed in pestifere fastum superbie cor erexit. Hune, inquit, alumpnum in Polonia educavi, hune rege min Ungaria collocavi. Non decet eum me ut equalem venerari, sed equo sedentem ut quemlibet de principibus osculari. Quod intendens Wladislauus aliquantulum egre tulit et ab itinere declinavit, ei tamen servicium per totam terram fieri satis magnifice commendavit. Postea vero concorditer et amicabiliter inter se sicut fratres convenerunt, Ungari tamen illud altius et profundius in corde notaverunt. Unde magnam sibi Ungarorum invidiam cumulavit, indeque cicius extrema dies eum, ut aiunt, occupavit." — id. kiadás 53-54.