Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Választott nemesi esküdtek Nyitra megyében (Az 1486. évi 8. tc. végrehajtása) 261
266 NEUMANN TIBOR ként vizsgálatot, folytassák le.3 4 Hozzáteszem, hogy az ispán vagy alispán szolgabíráknak írott ilyetén parancslevele (littere commissionales) Pozsony megyei sajátosságnak tűnik, és az esküdti intézmény fennállása előttről és utánról egyaránt adatolható,3 5 mégis mutatja, hogy az esküdt a törvényszék napján kívül nem volt elérhető a sedria helyén. Ott elegendő volt egy jegyzőnek tartózkodnia ahhoz, hogy a rutinszerű levelet az ügyfél beszerezhesse magának és a következő törvényszéken már el tudja indítani perét a vizsgálat eredményére hivatkozva. Az esetek nagy részében Nyitra megyében is közel esett az esküdt lakóhelye — vagy egyik birtoka — az eljárás színhelyéhez, a kisszámú kivétel nyugodtan magyarázható azzal, hogy e lakhelyek földrajzi elhelyezkedése szinte teljesen a Nyitra medencéjében koncentrálódott, a Vág medencéjéből a 19 ismert esküdt közül csupán egy származott, Bucsányi Bodok Osvát, ráadásul ő is e terület legdélibb csücskében élt. Bár kétségtelen tény, hogy a Vág-medence Nyitra megyei részének tekintélyes hányadát váruradalmak borították, így az innen választható személyek száma is korlátozott volt, mégis ennek az alulreprezentáltságnak volt a következménye az, hogy például a Csejte melletti Somszegen a megye túlsó végéből származó Zsámbokréti László hajtotta végre az iktatást.3 6 Mindezek ellenére a királyi és nagybírói mandátumok végrehajtása terén nem mindenben egyezett meg a régi és az új rendszer. Bár az egyszerűbb eseteknél — bevezetés és iktatás, vizsgálat, felszólítás, idézés — mindössze annyi változás történt, hogy a lehetséges királyi emberek felsorolása helyett az unus ex electis kezdetű formulát alkalmazták,3 7 a fontosabb ügyekben nem volt ritka, hogy „egy vagy két",3 8 „két vagy három esküdt",3 9 esetleg „az esküdtek vagy nagyobb részük"4 0 kapott feladatot. Különösen érvényes ez az 1486. évi törvénykönyvben hangsúlyosan tárgyalt köztudományvételre,4 1 ahol a parancslevél vonatkozó formuláris részében az unus helyett általában certi szerepel. Az ilyen utasításnak a megyék rendszerint két esküdt kiküldésével tettek eleget. Pozsony megye e kérdésben némileg „renitens" magatartást tanúsított, mivel a vizsgálatok során a hiteleshelyi tanúbizonyság mellé vágy egy-egy szolgabírót és esküdtet, vagy egy szolgabírót és két esküdtet rendelt,4 2 ami talán a sajátos Pozsony 34 1488: DL 48 481. 35 Pl. 1463: DL 37 407. és 1508: DL 37 441. 36 1487: DF 273 207. " A formula három elemből épült fel: (1.) mindegyikben megtalálható az „unus/certi ex electis iuratis nobilibus dicti comitatus" szövegrész, (2.) a „quem/quos iliac ad id serie presencium accedere iubemus/petimus" elhagyhatónak bizonyult, (3.) mindkettőhöz hozzáttehették még a dekrétumra történő utalást: „iuxta vim et formám generalis novi decreti...". Emellett ritkán - főként a kezdeti hónapokban - utaltak arra is, hogy a dekrétumot a király a íopapokkal és bárókkal együtt erősítette meg. 38 Pl. 1487: DL 105 042. 3a Pl. 1486: duo aut très ex electis iuratis nobilibus predicti comitatus Honthensis - DF 205 422. és 1487: DF 205 775. - Előbbi adiudicatoria, és hangsúlyozza, hogy az esküdteket a két peres fél részére rendeli ki. 40 Pl. 1486: electi et iurati nobiles predicti comitatus Zathmariensis vei maior pars eorum - DF 223 789.; 1487: electi et iurati nobiles dicti comitatus de Thwrocz vei maior pars eorum - Justh 349. sz. 41 1486: 14. tc. - DRH 274-275. 42 1487: DF 227 278.; 1489: A Héderváry-család oklevéltára I. Közlik Radvánszky Béla és Závodszky Levente. Bp. 1909. (a továbbiakban: Héderváry I.) 461-463.
