Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Választott nemesi esküdtek Nyitra megyében (Az 1486. évi 8. tc. végrehajtása) 261
264 NEUMANN TIBOR például Győr megyében már 1486 novemberében,2 0 Nyitra megyében pedig decemberben2 1 megtaláljuk őket az oklevél kibocsátói között, addig a viszonylag sok e korból származó oklevéllel rendelkező Turócban — talán Trencsénhez hasonlóan — csak 1488-tól kerültek oda.2 2 A 8. törvénycikk a megyékre bízta a választandó esküdtek számának meghatározását annak hangsúlyozásával, hogy ebben a kérdésben igényük szerint (iuxta exigentiam) döntsenek. Az általam ismert három esküdti lista éppen a szövegben említett nyolc, tíz és tizenkét főre hoz egy-egy példát: Pozsonyban az első választást követően tizenkét,2 3 Turócban 1488-ban feltehetően nyolc,2 4 Pest megyében 1489-ben tíz2 5 főből állt az esküdti kar. Győr és Szabolcs megye okieveinek intitulatioiból tudjuk, hogy itt is tizenkét esküdtet választottak.2 6 A döntésnél talán a megye földrajzi kiterjedése és a nemesség — főként persze a kisnemesség — létszáma nyomhatta a legnagyobb súlyt a latban, hiszen leginkább ez a két szempont befolyásolta a végrehajtandó ügyek mennyiségét. Nyitra megye esetében ilyen listával vagy intitulatioval nem rendelkezünk, a legjobban dokumentálható évből (1489-1490) is csak kilenc esküdtet sikerült összegyűjteni, mégis úgy gondolom, hogy a fenti két ismérv a tíz vagy tizenkét esküdt megválasztását valószínűsíti. Az esküdtek széleskörű tevékenységet fejtettek ki. Egyfelől átvették — mint fentebb említettem — a királyi ember feladatkörét a hatósági parancsok végrehajtása terén, másfelől a megyei hatóság tagjaiként résztvettek a törvényszék munkájában, harmadrészt sok helyen az első feladatkörhöz hasonló ún. megyei ember szerepe is rájuk hárult, más megyei ügyekkel egyetemben. Az alábbiakban ezeket a funkciókat ismertetem vázlatosan, hangsúlyozva azonban azt, hogy — amint az az alábbi példákból is kitűnik — minden megye saját viszonyaihoz igazította az újonnan létrehívott intézményt, ennek megfelelően kisebb különbségek olykor megfigyelhetők. 1. Az esküdt mint királyi ember. A 14. századtól kezdődően a szokás a királyi emberek kiválasztását illetően csupán egy feltételt szabott: megyei birtokosnak kellett lenniük.2 7 Bár kétségtelen, hogy ez alól olykor találunk kivételeket, a jellemző mégis e követelmény betartása, és nem figyelmen kívül hagyása volt. Ha az eljárás két megyében fekvő birtoktesteket érintett, a hiteleshely tanúbizonyságát vagy olyan nemes kísérte el, aki mindkét megyében birtokos volt, vagy mindkét megyében egy-egy helyi birtokosra bízták az eljárás lefolytatását. Bár kétségtelenül igaz az, hogy a királyi émber kiválasztásáról az ügy kezdeményezője döntött, emellett fontosnak tűnik az is, hogy a parancslevéllel felkeresett nemes nem utasíthatta el az alkalmi megbízatást: 1469-ben Bossányi Lőrinc arról panaszkodott 2" Horváth Richárd.·. Győr megye hatóságának oklevelei (1328-1526). Kézirat, 2005. " 1486: DL 59 744. " Turóc megyében 1488 márciusában még nem szerepelnek az esküdtek az intitulatioban (DL 73 591., 73 593., DF 249 616.), 1489 februárjában viszont mái· igen (DF 249 619.). - Trencsén megyében az oklevelek jóval hézagosabbak, 1486 szeptembere (DL 72 717.) és 1488 szeptembere (DL 19 430.) között kerülnek be az esküdtek az intitulatioba. 23 1486/1489: DL 19 521. 21 1488: DF 265 948. - Az alispán és a négy szolgabíró mellett hét esküdtet sorol fel. Úgy gondolom, hogy a nyolcadik esküdt a per egyik résztvevője lehetett. 25 Tringli /.: Pest megye i. m. 190. 28 C. Tóth N.: Szabolcs megye i. m. 666-680. sz.; Horváth R.: Győr megye i. m. 27 1351: 22. tc., idézi Holub J.: Zala megye i. m. 162.; Engel P.: Királyi emberek i. m. 585.
