Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az ifjabb király országa 231
238 ZSOLDOS ATTILA zonyosra vehető, hogy IV Bélát döntése meghozatalában nem az István ellenében táplált rosszindulat vezérelte, más kérdés, hogy utólag, a király és a herceg közötti konfliktus — más okok miatt bekövetkező — elhatalmasodását követően, István, amint arról az elsőszülöttségi jogának megsértését emlegető oklevele tanúskodik, a szlavón hercegség ügyét is besorolta a szüleitől elszenvedett „méltánytalan üldöztetések" közé. Ha nem is látunk tisztán minden kérdésben, annyi azért nagy biztonsággal megállapítható, hogy a szlavón hercegség ügye, bár talán némi feszültséget teremtett, végzetes törést nem idézett elő IV Béla és István kapcsolatában. A herceg továbbra is kész volt együttműködni apjával, aminek legnyilvánvalóbb jeleként 1261-ben közösen vezettek hadat a bolgárok ellen. A hadjárat a bolgárok előző évi szörénységi betörésének4 8 megtorlására indult. A kezdeti hadműveletekben IV Béla személyesen is részt vett,4 9 a befejezés azonban Istvánra maradt,5 0 aki — elválva a további harcoktól távolmaradó apjától — mélyen az ellenséges területre benyomulva aratott újabb győzelmet.5 1 A következő évben, 1262-ben, ilyen előzmények után következett be az, amire évtizedek óta nem volt példa az Árpádok Magyarországán: az uralkodócsalád tagjai fegyverrel fordultak egymással szembe. A IV Béla és István között ekkor lezajlott összecsapásról szinte egyáltalán nem rendelkezünk ismeretekkel, egyedül István 1262. december 5-én, a Heves megyei Poroszlón " kiadott oklevele szolgál némi — bár, mint látni fogjuk, korántsem elégséges — felvilágosítással. Az okmány, amelyben első alkalommal tűnik fel István ettől kezdve egészen 1270. évi trónra léptéig használatos ifjabb királyi (iunior re:c Ungarie) címe,03 voltaképpen a IV Béla és István között nem sokkal korábban Pozsonyban (nuper in Posonio) létrejött egyezség (pacis et concordie unió) megerősítése. Az oklevélben István kijelenti, hogy megelégszik mindazzal, amit apja a Pozsonyban megkötött egyezségben átengedett neki (in composicione inter ipsum et nos i?i Posonio habita in ducatu, terris, castris, villis, reditibus nobis dedit, concessit et assignauit, quo ad usque vixerit ipse karissimus páter noster) és megígéri, hogy újabb követelésekkel nem fog előállni (nichil amplius ab ipso petere, requirere vei exigere). Kötelezettséget vállal arra, hogy sem apja, sem fivére, Béla herceg ellenében nem tesz lépéseket. Elismeri, hogy a pozsonyi békekötés során apja által kiállított oklevélben foglaltaknak megfelelően átvette Fülek várát annak tartozékaival egyetemben (nos Castrum Fylek cum pertinenciis suis ... recepimus a ... patre nostro pro castro, quod idem nobis promiserat et ad dandum se obligaverat per suas litteras in composicione seu concordia Posonii habita). ígéretet tesz arra, hogy apja báróinak és szervienseinek mindazon ingóságokat és ingatlanokat visszaad" 1264: CD IV/3. 199. 4S 1262: CD IV/3. 60-61. 50 1263: HO VI. 116-117.; 1274: ÁÚO IX. 71. 51 1286: ÁÚO IV 282. — A hadjárat rekonstrukciójára 1. Pauler Gyula: V István bolgár hadjáratai. In: Hunfalvy-album. Hunfalvy Pál félszázados akadémiai tagsága emlékére kiadják tisztelői. Bp. 1891. 168-170. 52 Az, hogy a keltezés helyét nem tartalmazó oklevelet Poroszlón állították ki, István egy oklevele (1263: MES I. 485.) alapján vehető bizonyosra. "J Vö. Szentpétery /.: V István ifjabb királysága i. m. 78-79.
