Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az ifjabb király országa 231
AZ IFJABB KIRÁLY ORSZÁGA 237 IV Béla Szlavóniát fiatalabb fiának, Béla hercegnek juttató intézkedését tehát nem volt nehéz Istvánnal szemben tett barátságtalan lépésként értékelni. Kiváltképp megkönnyítette efféle értékelését az a körülmény, hogy a dinasztia előző nemzedékében II. András az eredetileg Szlavónia élére állított Bélát kapcsolatuk megromlása után helyezte át Erdélybe. Ez a tény az 1260-as évek elején még köztudott lehetett, s nyilván akadtak István környezetében olyan személyek,41 akik nem haboztak emlékeztetni őt arra, hogy felújított erdélyi hercegsége voltaképpen mellőzésének a jele. Azt, hogy IV Béla végülis miért Béla herceget állította Szlavónia élére István helyett, csak találgathatjuk. Felmerült, hogy talán ellenezte fia stájer hercegként követett bőkezű adománypolitikáját,4 2 aminek valószínűsége nehezen tagadható. Az sem lehetetlen ugyanakkor, hogy személyesebb okok is közrejátszottak a feszültség kialakulásában. Az 1260. évi háború sorsát eldöntő, a morvamezei Kroissenbrunn mellett vívott csata a kezdeti sikerek után IV Béla hadvezetési hibája miatt végződött vereséggel:4 1 a király késedelmeskedése miatt a magyar előhadat vezető s az ütközetben meg is sebesülő István44 kis híján odaveszett; jellemző módon sorsáról a magyar táborban jó ideig semmit sem tudtak.4 ' Meglehet, hogy a magát a magyar támadás összeomlása utáni zűrzavarból kivágó István kemény szemrehányásokkal illette apját, akinek hadvezéri tehetségtelensége ez alkalommal immár sokadszor mutatkozott meg, s oly nyilvánvaló volt, hogy a magyar krónikások figyelmét sem kerülte el.4ß Egy efféle szóváltás, ha megtörtént egyáltalán, elmérgesíthette az uralkodó és trónörököse közötti viszonyt, ami megmagyarázná, hogy IV Béla miért mellőzte Istvánt. A király döntésének hátterét kutatva nem feledkezhetünk meg végezetül egy harmadik lehetőségről sem. 1259-ben váratlanul feléledt egy újabb tatár támadás rémképe,4' s bár az 1241-1242. évi katasztrófa ez alkalommal épp úgy nem ismétlődött meg, mint az 1240-1250-es évek hasonló félelmeinek idején, ésszerűnek látszik arra gondolni: 1260-ban IV Béla inkább tartott egy közeli tatár támadástól, mint a cseh háborúk felújulásától, s azért küldte vissza az önálló cselekvésre képes Istvánt Erdélybe, mert ha a baj mégis bekövetkeznék, nagyobb szükség lehet rá ott. Ha valóban ez volt IV Béla gondolatmenete, akkor István aligha találhatott érveket ahhoz, hogy ragaszkodjék szlavón hercegségéhez. Tény mindenesetre, hogy István beletörődött apja döntésébe, s újra elfoglalta helyét Erdély élén, ami némiképp növeli ez utóbbi magyarázat helyes voltának a valószínűségét. Ebben az esetben ugyanakkor az is bi" Egy 1264-ben kelt pápai oklevél szerint a Béla és István közötti viszály szításában néhány magyarországi püspök is tevékeny részt vállalt, 1. Vetera monumenta historica Hungáriám sacram illustrantia maximam partem nondum édita ex tabulariis Vaticanis deprompta, collecta ac serie chronologica disposita ab Augustino Theiner I—II. Romae-Zagrabiae 1863-1875. (a továbbiakban: VMHH) I. 274. " Szűcs J.-. Az utolsó Árpádok i. m. 112-113. " Pauler Gy.: A magyar nemzet tört. i. m. II. 235-239.; Szűcs J.: Az utolsó Árpádok i. m. 87.; Kristó Gyula·. Háborúk és hadviselés az Árpádok korában. H. n. 2003. 178-179. M Cat. font. I. 207., 591., II. 1148., III. 2634. ,5 1264: CD IV/3. 186. 4h A 14. századi krónikakompozíció jellemzése szerint Béla „erat enim vir pacificus, sed in exercitibus et preliis minime fortunatus" — SRH I. 469. 47 Pauler Gy.: A magyar nemzet tört. i. m. II. 233-235.; Szűcs J.: Az utolsó Árpádok i. m. 85-86.
