Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A Deutscher Schutzbund és Magyarország. Nemzetiségpolitika - népiségpolitika. Területvédelem - kisebbségvédelem. (1918-1921) 3
A DEUTSCHER SCHUTZBUND ÉS MAGYARORSZÁG 23 Gratznak, Bethlen bizalmi emberének az egyesület 1925. augusztus 20-i első közgyűlésén elhangzott — betegsége miatt tulajdonképpen felolvastatott — elnöki megnyitója ezért Bleyerék és a jelenlévő külhoni-németek — köztük Loesch — nagy megrökönyödésére meglehetős határozottsággal utasított el minden zavaró külső beavatkozást a hazai németség és az annak javát szuverén nemzetiségpolitikával szolgáló magyar kormány közös együttmunkálkodásába.6 6 Történt ez annak ellenére, hogy miután a Loesch által még 1922-ben felvázolt s a Schutzbund programjába vett terv nyomán Európa német népcsoportjainak szervezeti összefogása megtörtént, — és hatékony működésének sikere az észtországi németek kulturális autonómiáját biztosító törvény 1925. februári megszületésén is lemérhető, — a kontinens valamennyi nemzeti kisebbségét egybefogó szervezet létrehozása is napirendre került, s a megvalósulás útján volt. 1925 nyarán már rendelkezésre állt „Egy az európai nemzeti kisebbségek számára rendezendő konferencia szükségességének indokai, irányelvei és programja" címmel Ammende elaborátuma, aki beható előkészítő tárgyalásokat folytatott úgy a magyar kormánnyal, mint a csehszlovákiai, romániai, jugoszláviai magyar kisebbségek vezetőivel. Ezúttal is bebizonyosodott, mily rendkívül nagy érdek fűződik magyar részről ehhez az alakuláshoz, amelytől oly sokat vártak a számukra lényegében egyedül fontos kisebbségpolitikai kérdésben, a kisantant-országok magyar és német (s ha lehet, még a többi) kisebbsége együttműködésének megvalósítása tekintetében. 1925. október közepén került sor Genfben az „Európai szervezett nemzetkisebbségek kongresszusa" (Kongress der organisierten nationalen Minderheiten in Europa) elnevezésű, évente rendszeresen ülésező szervezet alakuló ülésére. Főtitkára az észtországi-német Ammende, elnöke az olaszországi (trieszti) szlovén Josip Wilfan lett. A magyarországi nemzeti kisebbségek közül egyedül a német kisebbség volt e szervezetben képviselve, elvben Bleyer és Gündisch, gyakorlatilag ez utóbbi révén, akinek ottani szereplését, jogi és gazdasági kérdésekkel foglalkozó felszólalásait mind német, mind magyar részről jól fogadták. Egyik-másik ülésezésen jelen volt Anton Potz, Anton König is. A magyar kisebbségek ismertebb képviselői a 20-as évekből: Csehszlovákiából Szüllő Géza, Flachbart Ernő, Romániából Balogh Arthur, Jakabffy Emil, Jugoszláviából Deák Leó. Már az első években kezdtek mutatkozni jelei annak, hogy magyar részről nem egészen úgy képzelték a kongresszusok munkáját, mint ahogy — egyébként alapelveinek megfelelően — alakult: a kongresszus minden kisebbséget egyaránt érintő, főleg elvi jelentőségű kérdésekkel kívánt foglalkozni, ilyenekről hozta határozatait; tartózkodott az egyes országok kisebbségpolitikáját konkrét bírálat tárgyává tenni. Loesch, Bruns érezhetően ellenezte az ezzel ellentétes magyar elképzeléseket.67 Válaszul a magyar kormány ügyeskedésére, amellyel a saját elégtelen nemzetiségpolitikáját ért bírálatok cáfolatára igen alkalmas jó bizonyítványt szerzett az 1926. május végén, június elején Magyarországon látogatást tett porosz oktatás-66 ÖSA, AR, NPA, Fasc. 18. Budapest-Berichte. Fol. 536. Hornbostel jelentése. Budapest 1925. augusztus 24. 67 Európai nemzeti kisebbségek kongresszusainak határozatai (1925-1937). Fordította és sajtó alá rendezte Eiler Ferenc. Szeged, JATE Történész Diákkör kiadványa, 1996. - Bellér Béla: Az európai nemzetiségi kongresszusok és Magyarország a kisebbségvédelem rendszerében (1925-1929). Századok, 1981. 5. sz. 995-1040.
