Századok – 2005

TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A Deutscher Schutzbund és Magyarország. Nemzetiségpolitika - népiségpolitika. Területvédelem - kisebbségvédelem. (1918-1921) 3

24 TILKOVSZKY LÓRÁNT ügyi minisztertől, Carl Heinrich Beckertől,68 a Német Nemzeti Néppárt (Deutschnationale Volkspartei) — főleg porosz és württembergi —- képviselőinek egy csoportja 1926 szeptemberében szemlátomást azért ejtette útba Magyarorszá­got, ahol a Magyar Külügyi Társaságban Gratz Gusztáv egy a magyar nemze­tiségpolitikát velük megértetni próbáló beszéddel köszöntötte őket,69 hogy a né­metlakta vidékeket — magyar kísérőktől körülvéve — szintén felkeresvén, olyan megállapításokra juthasson, amelyeket vendéglátói orra alá dörgölhet. Ez alapo­san meg is történt a képviselőcsoportot vezető Walter Hölscher részéről, akinek „kínosan tapintatlan" megállapításai mérséklésére, helyreigazítására a szakértő­ként velük lévő Loesch nem vállalkozott. A berlini magyar követ, Kánya Kálmán, Bethlen miniszterelnök utasítására nemsokára a panaszok egész sorát adta elő a Külügyi Hivatalban Köpke államtitkárnak, a magyar nemzetiségpolitikát a német birodalomból ért szűnni nem akaró különféle heves támadások miatt, amelyek „végül is lehetetlenné tehetik Bethlen miniszterelnök számára, hogy tovább folytassa előzékeny nemzetiségi politikáját".'0 1926 októberében különösen súlyos konfliktusra került sor Loesch és Teleki között a „Budapesti munkaközösség a békeszerződések revíziójáért" (Budapester Arbeitsgemeinschaft für die Revision der Friedensverträge) ülésezésén. Ez a mun­kaközösség még 1925. április elején alakult magyar és német kezdeményezésre. Megvitatandó témái között mindké.t fél nagy fontosságot tulajdonított a kisebbségi problematikának, de magyar részről eleve azon voltak, hogy a magyarországi ki­sebbségek kérdése rekesztessék ki, s a vita tárgyát kizárólag a kisantant-álla­mokbeli német-magyar kisebbségi front létrehozásának problematikája képezze. Loesch nem volt hajlandó ezt elfogadni, ragaszkodott ahhoz, hogy a magyarországi német kisebbséggel szemben követett politikát is meg lehessen vitatni, sőt azt köve­telte, hogy abba a magyarországi német kisebbség vezetőit, Bleyert és Gündischt is vonják be. Teleki viszont minderről hallani sem akart. Mivel már-már a német-ma­gyar együttműködést fenyegető helyzet alakult ki a munkabizottságban, a német de­legáció vezetője Loescht a magyar álláspont tudomásulvételére intette. Ο viszont na­gyon felháborodva azon, hogy e munkaközösségben a magyarok diktálhatnak, s ked­vükért a német delegáció vezetője képes le is inteni őt, a Külügyi Hivatalt arról igye­kezett meggyőzni, hogy legjobb lenne mielőbb véget vetni az egész munkaközösség­nek. A Külügyi Hivatal azonban ekkor még nem tartotta vállalhatónak egy ilyen lé­pés ódiumát.71 (Loescht tulajdonképpen már eleve sértette az a körülmény, hogy a munkaközösségben nem őt bízták meg a német delegáció vezetésével, aki pedig már 1922-ben koncepciózus tervezetet dolgozott ki kisebbségjogi szakember munkatár­saival és barátaival a Deutscher Schutzbundban, ée terjesztett a németbirodalmi kormány elé, hanem a Schutzbund kartelljéhez tartozó, de azon belül egyre befolyáso­sabbá váló VDA — Vérein für das Deutschtum im Ausland: Egyesület a Külföldi Né-68 MOL, Κ 64. 19. es. 21. tétel. 473/1926. C. Η. Becker: Aufzeichnung über eine amtliche Reise nach Ungarn 1926. május 26-június 6. 69 MTA Történettudományi Intézet Archívuma. Gratz Gusztáv irathagyatéka. G. Gratz: Begrüssung der deutschen Abgeordneten („Deutschland und die deutsche Minderheit in Ungarn"). 1926. 70 PAAA, Pol. Abt. II. Ung. Politik. 6. Bd. 4. Köpke: Aufzeichnung. Berlin, 1926. október 18. 71 Tilkovszky Lóránt: "Budapesti munkaközösségi békeszerződések revíziójáért" (1925-1933). Századok, 1984. 4. sz. 621-655.

Next

/
Thumbnails
Contents