Századok – 2005
DOKUMENTUMOK - Seres Attila - Sipos Péter - Vida István: Kontinentális blokk vagy keleti hadjárat? Iratok V. M. Molotov 1940. novemberi berlini látogatásáról 135
176 SERES ATTILA - SIPOS PÉTER - VIDA ISTVÁN ügye — még tavaly ősszel lezárult. A birodalmi kancellárral most már nemcsak az első, hanem a második szakasz lezárulta után beszélgetnek, amely Franciaország vereségét hozta. A Szovjetuniónak és Németországnak most abból a helyzetből kell kiindulnia, amely nem csupán Lengyelország veresége következtében alakult ki, hanem a német hadsereg Norvégiában, Dániában, Hollandiában, Belgiumban és Franciaországban történt előrenyomulása eredményeképpen is. Ha most a szovjet-német megállapodások eredményeiről akarunk beszélni, akkor meg kell mondani, hogy Németország a Szovjetunióval kötött paktum segítségével volt képes oly gyorsan és dicsőségesen véghezvinni hadműveleteit Norvégiában, Dániában, Belgiumban, Hollandiában és Franciaországban. Ami a litván kérdést illeti, a Szovjetunió nem ragaszkodott az 1939. augusztusi szerződés felülvizsgálatához abban az értelemben, hogy Litvánia Németország érdekövezetéből átkerüljön a Szovjetunióéba, Lengyelország keleti része pedig Németországéba. Ha Németország ellenezte volna, a Szovjetunió nem erőltette volna ezt a módosítást. Ami Litvánia ismert „darabkáját" illeti, a Szovjetunió sajnos nem kapott választ ebben az ügyben a német kormánytól, de ez apró kérdés. Bukovinát illetően a Szovjetunió engedményt tett Németországnak — bár ezt nem írta elő a kiegészítő jegyzőkönyv — és ideiglenesen lemondott Dél-Bukovináról, amely szervesen kötődik Észak-Bukovinához, ám eközben kikötötte, hogy a Szovjetunió reméli, annak idején Németország figyelembe veszi majd a Szovjetunió érdekeltségét Dél-Bukovinában. A Szovjetunió a mai napig nem kapott nemleges választ Németországtól erre a kívánságára, ehelyett Németország garantálta Románia egész területét,8 5 figyelmen kívül hagyva, hogy mi kinyilvánítottuk érdekeltségünket, és mindezt úgy tette, hogy nem konzultált a Szovjetunióval, és megsértette a Szovjetunió érdekeit. Hitler kijelenti, Németország amúgy is jelentős mértékben segített azzal, hogy egyáltalán beleegyezett Észak-Bukovina átadásába, ugyanis korábban csak Besszarábiáról volt szó. A probléma jövőbeni megoldásához a Szovjetuniónak meg kell értenie, hogy Németország élethalálharcot vív, amelyet sikeresen be is fog fejezni. Am Németországnak meghatározott gazdasági és katonai feltételekre van szüksége. Ezeket a feltételeket Németországnak minden körülmények között biztosítania kell a maga számára, és ezt a Szovjetuniónak meg kell értenie ugyanúgy, ahogyan Németországnak is tekintettel kellett lennie és tekintettel is volt a Szovjetunió bizonyos követeléseire. Ezek a feltételek nem állnak ellentétben a Szovjetunió és Németország közötti megállapodásokkal. Ez csak akkor lenne így, ha Németország meg akarná hódítani Finnországot, vagy Besszarábiát, ám ez soha nem fog bekövetkezni, s ha Németország és a Szovjetunió kapcsolatai nyíltak lesznek, akkor nem fogják megszegni megállapodásaikat. A Balti-tengernek Hitler véleménye szerint nem szabad hadszíntérré válnia. Németország elismeri, hogy Finnország orosz érdekekövezet. Ha pedig Németország a számára szükséges olajlelőhelyeket igyekszik biztosítani Romániában, az Hitler szerint nem mond ellent a Besszarábiáról kötött megállapodásnak. A Szovjetuniónak meg kell értenie, hogy Németországnak szüksége van bizonyos előfeltételekre, amelyekről a háború idejére gondoskodni akar a maga számára. 85 Lásd a 38. sz. jegyzetet.