Századok – 2005

KRÓNIKA - Galántai József (1926-2004) (Holger Fischer) 1601

KRÓNIKA ι GALÁNTAI JÓZSEF 1926-2004 Galántai József élete elválaszthatatlanul összeforrott Budapesttel. Itt született 1926-ban egy kispolgári család gyermekeként, itt járt iskolába, itt tett érettségi vizsgát a háború után 1947-ben a Vörösmarty Mihály Gimnáziumban, itt végezte egyetemi tanulmányait 1947-1951 között az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, ahol aztán 45 éven át tanított és kutatott az Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszéken 1996-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig. Emeritusz professzorként is kapcsolatban maradt a Tanszékkel mint tudományos tanácsadó. Hosszú súlyos betegség után halt meg 2004. január 30-án és a budai zsidó temetőben lelt végső nyughelyet. Galántai József ahhoz a magyar nemzedékhez tartozott, amelynek ifjúságát a zsidók üldözésétől sem tartózkodó Horthy-rendszer elnyomó politikai-társadalmi rendje a legsúlyosabban érintette. Annak reményében, hogy egy új és jobb rendszer felépítéséhez segítkezhet, húszévesen csatlakozott a Kommunista Párthoz. Annak 1956 után azáltal is híve maradt, hogy aktiv pártmunkát végzett. Tudományos tevékenysége során is érződött a munkásmozgalom iránti elkötelezettsége. Tanári és tudományos előmenetele, amelyet bizonyára politikai magatartása is elősegített, nyílegyenes az ELTE-n: előbb gyakornok, aztán tanársegéd és adjunktus; 1959-ben disszertációjával kandidátusi fokozatot szerzett. 1961-ben lett docens, majd 1972-ben kapott egyetemi tanári kinevezést, miután 1970-ben sikeresen megvédte akadémiai doktori disszertációját. Tudományos munkái és az ELTÉ-n végzett oktatói tevékenysége a 19. század második felétől felölelik az egész 20. századot, s rendkívül széles tematikai spektrumot fognak át: magyar munkásmozgalom, a dualizmus története, a nemzetiségi kérdés és az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása, a trianoni békerendszer, politikai egyháztörténet, Közép- és Közép-Kelet-Európa 19. és 20. századi történetének polgári historiográfiája. Már az 1950-es években megjelent első tanulmányai ezt a tematikai sokszínűséget mutatják. Ezek ideológiai meghatározottsága és korlátoltsága azonban kétségkívül nagyon is nyilvánvaló. Az 1959-ben megvédett és 1960-ben könyvalakban megjelent kandidátusi disszertációja a magyarországi katolikus egyház 1890-1918 között kibontakozó politikai szervezkedési törekvéseit tárgyalja. Figyelme az 1960-as években fordult a Magyarország és az első világháború témaköréhez. Számtalan írása foglalkozik általában az osztrák-magyar külpolitikával és a hadicélokkal, és különösen Tisza István sajátos szerepével. Mindezeket bedolgozta azután Magyarország az első világháborúban című, 1970-ben megvédett akadémiai doktori disszertációjába, amely szintén megjelent könyv formájában, több kiadást élt meg, idegen nyelvekre is lefordították és lényegében alapjául szolgált Magyarország története tíz kötetben c. szintézis megfelelő fejezetének. Utoljára ez a könyv 2001-ben, erősen átdolgozott változatban jelent meg. Az 1970-es és az 1980-as években Galántai fokozott mértékben foglalkozott az Oszt-