Századok – 2005

KRÓNIKA - Galántai József (1926-2004) (Holger Fischer) 1601

1602 KRÓNIKA rák-Magyar Monarchia működésének és válságának poblematikájával. Ezzel összefüggésben több tanulmányt tett közzé a Monarchia nemzetiségi problémáiról. Maradandó történeti értéket képviselnek az idegen nyelven is megjelent szin-tézisei: Die Österreichisch-Ungarische Monarchie und der Weltkrieg (1979), Az első világháború (1980), A Habsburg-monarchia alkonya. Osztrák-magyar dualiz-mus (1986, németül 1990). Amikor Galántai az 1980-as években intenzíven a Trianon-problémához nyúlt, nem egy akkoriban divatba jött témát kapott fel, hanem tematikailag következetesen folytatta addigi munkásságát. Újra figyelemreméltó kiadványokat jelentetett meg: Trianon és a kisebbségvédelem: A kisebbségvédelem nemzetközi jogrendjének kialakítása 1919-1920 (1989, 2. kiadás 1992, angolul 1992) és A trianoni békekötés 1920: A párizsi meghívástól a ratifikálásig (1990). Alapos szaktudásának eredményei az 1989/90-es fordulatot követően számos iskolai és egyetemi tankönyvbe kerültek át. Tudományos pályája végén azon fáradozott, hogy az első világháborúról és Magyarország első világháborús szerepéről szóló könyveit átdolgozza és a legújabb kutatási eredményekhez igazítsa (2000. és 2001). Maradandó jelentőségű ezen felül a Nemzet és kisebbség Eötvös József életmüvében c. monográfiája, valamint kézirataban hátrahagyott műve: Ragyogások és árnyak: Ferenc József kora. Ausztria és Magyarország 1848-1918. Egy nyugati „polgári" történész számára természetesen merül fel az a kérdés, mikor és milyen mértékben sikerült meghaladni Galántainak a marxista történettudomány ideológiai korlátait. Fiatal hamburgi egyetemistaként abban a szerencsében volt részem, hogy az 1971/72. évi tanévet az ELTÉ-n tölthettem és Galántai József több egyetemi óráját látogathattam. A marxista elemek az ő és fiatalabb kollégái előadásaiban már akkoriban is legfeljebb mint formális engedmények és kötelező gyakorlatok voltak észlelhetők. Ez a fejlődés már az 1970-es években megjelent munkáiban is világosan megfigyelhető. Ehhez bizonyára hozzájárult a nyugatnémet és az angolszász történetírás fejlődése iránti erős érdeklődése és az a törekvése, hogy ezeket az ismereteket diákjainak is továbbadja. Különösen erős hatást gyakoroltak rá a hamburgi történész, Fritz Fischer hozzá tematikailag is közzeálló munkái az első világháború kirobbanásáért való felelősség kérdéséről. Ezért az volt az egyik legfőbb kívánsága, hogy meglátogassa Fritz Fischert Hamburgban és őt Budapestre is meghívja. Ez aztán az ELTE és a Hamburgi Egyetem között 1980. januárjában megkötött együttműködési szerződés után vált lehetővé. Ezen túlmenően a DAAD kutatási ösztöndíjak biztosítottak számára több alkalommal nyugat-németországi tartózkodást. Felejthetetlenek maradnak a budapesti és hamburgi történészek rendszeres közös tudományos konferenciái, amelyeken az ideológiailag motivált korlátokból szinte semmi sem volt érezhető. Mint történészprofesszornak az volt az egyik erős törekvése, hogy azokat a fiatalabb történészeket, akik közül ma sokan vezető tisztségeket töltenek a magyar történettudományban és/vagy a magyar politikai életben, bevonja ebbe a kétoldalú együttműködésbe és nyugat-németországi tartózkodást biztosítson számukra. Egyetemi oktatói tevékenységének utolsó éveiben és nyugdíjazása után csend lett Galántai József személye körül. Már nem vett részt a nyilvános, politikailag erősen motivált vitákban. A történettudomány Magyarországon sokhe-