Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Hobsbawm; Eric J: Interesting Times. A Twentieth-Century Life (Ism.: Jemnitz János) 1592

1592 TÖRTÉNETI IRODALOM tásairól szóló hírek aggasztották a jugoszláv kormányt."(87.) Ám egy ponton túl bizonyosan nem aggasztották. Ebbe a dialektikába ágyazva kell a problémát finoman, körültekintően kezelni. Egy diplomáciatörténeti munkában természetesen joggal és gyakorta kerül elő az orientáció fogalma, ám nagyon ügyelni kell annak pontos használatára. Nem szerencsés — például — definitive kijelenteni, hogy Horthy a szerb orientációnak volt híve. (305. jegyzet.) (Nem sokkal később a szöveg cáfolja ezt, kiderül, hogy Horthy 1920. január 1-ei beszédében „az Olaszországgal és Lengyelországgal való kapcsolatok fejlesztésében jelölte meg Magyarország külpolitikai orientációját." A követjelentés szerint Horthy volt az olasz-lengyel irányzat kezdeményezője.(79. o.) Lehet egyszerre több orientáció folytatni? Aligha. Több irányban természetesen lehet taktikázni, de annak semmi köze nincs az orientációhoz.) Nem helyes könnyű kézzel leírni, hogy Magyarországon volt egy horvát orientáció, amikor a következő oldalon egy másik forrás ismertetéséből az tudja meg az olvasó, hogy a horvát irányzat nem gyökeredzett meg az országban.(78.) Ami nem gyökeredzett meg, az csak valami pillanatnyi képződmény lehetett, az orientáció pedig (viszonylag) huzamosabb ideig tartó politikai irányzatot jelent. A könyvben rengeteg jó anyag segíti a továbbgondolást. Például mily beszédes annak az amerikainak az üzenete, aki 1919 tavaszán azzal óvja Belgrádot a Tanácsköztársaság elleni intervencióban való részvételtől, hogy ne menjenek bele olyan kalandba, amely hasonló lenne 1848-as szerepükhöz, „csak még rosszabb változatban, mivel mostani lépésükre még olyan indokuk sincs, mint '48-ban."(42.) Tehát a diplomata ismerte a szerb történelmet, ami cáfolja azt, hogy ne ismerték volna a régiót. Az eset arra is példa, hogy a történelmi ismeret adott helyzetre történő mechanikus alkalmazása félrevezető, mert itt a szerepük több lett volna az eszköznél, kifejezetten az új Jugoszláviát építette volna, míg 49-ben jutalmul azt kapták, mint a magyarok büntetésül. Itt ellenben a jutalom egy hatalmas délszláv állam lett. Tehát az analógia félrevezető, a lényeg itt valójában a taktika: tehát addig nem lépni, amíg azzal nem kényszerítik ki Jugoszlávia elismerését. A Bethlen-Bánffy nevével fémjelzett külpolitika kapcsán elhamarkodott dolog a Ballhausplatz szellemének a Dísz térről való elűzéséről írni. (117-118.) A két mentalitás között természetesen sarkos különbség volt, de szociológiai tény az apparátusok állandósága, leválthatatlansága. Itt is erről van szó, hiszen ennek a ballplatzi szellemnek Kánya Kálmán volt a letéteményese, aki a főtitkári poszton lényegében kezében tartotta az egész minisztériumot. Khuen-Héderváry Sándor a Politikiai Osztály vezetőjeként Kánya közvetlen munkatársa, 1905-től a Monarchia felbomlásáig a közös külügyi szolgálat munkatársa. Bethlen bizonyosan a birodalmi tudat letéteményese ebben az időben is, a Bánffy-féle külpolitika — Csicserinnel való tárgyalásai stb. — a két szellemet vegyíti. A két mentalitás igen nagy közös felülete a status quo politika, amely annál is inkább összefogást igényelt, hiszen a hangadó magyar közvélemény szűk horizontú körei a beilleszkedés ellen vannak. Ez a látásmód ad társadalmi bázist annak a Gömbösnek, aki 1923-ig van erős pozícióban, jelentős mértékben Bethlen ellen. Nem szerencsés a bethleni politika helyességét azzal alátámasztani, hogy az — úgymond — a „weimari taktikán" alapult. Magyarország jóval korábban a megbékélés útjára lépett, míg Stresemann 1923 szeptemberétől fog új kurzusba, ekkor kezdődik a Verständigungspolitik. Mivel — mint jeleztük — értékes munkáról van szó, ezért a követ és az ügyvivő közötti megkülönböztetés joggal elvárható. Csekonics Iván Varsóban ügyvivő volt és nem követ. A szerző helyesen írja, hogy Kolossá Ferenc volt Belgrádban az első magyar követ, tehát, elődje, Magyary Antal csak ügyvivő lehetett. A nevekben, szakirodalmi hivatkozásokban igen gazdag munka használhatóságát sokban fokozta volna egy precíz névmutató, valamint egy — szerencsére már sok más helyütt alkalmazott — rövidítési jegyzék. Pritz Pál Eric J. Hobsbawm INTERESTING TIMES. A TWENTIETH-CENTURY LIFE Allen Lane Pinguin Books. London-New York-Toronto, 448 o. ÉRDEKES ÉVEK. EGY HUSZADIK SZÁZADBELI ÉLET Hatalmas könyv. Hobsbawm hosszú és sokszor megdöbbentően gazdag élettörténetét veheti kézbe az olvasó. Azét a Hobsbawmét, akinek oly sok könyve jelent meg magyarul (legalább