Századok – 2005
TÖRTÉNETI IRODALOM - Léptékváltó társadalomtörténet. Tanulmányok a 60 éves Benda Gyula tiszteletére (Ism.: Szabó A. Ferenc) 1567
TÖRTÉNETI IRODALOM 1569 lett egyre jobban érvényesül az ország területén a lakosság középre, a forgalmi centrumba húzódása, ami még az Alibidnél is nagyobb dinamizmust adott a főváros fejlődésének. Krasznai Zoltán két neves földrajztudós, a francia Emmanuel de Marton és Teleki Pál geopolitikai nézeteit veti össze, bizonyítván, hogy a trianoni békekonferencia határmegvonási döntéseinél nemcsak a politikai erőviszonyok, hanem a francia tudós koncepciója is hozzájárult a végeredmény kialakulásához. Krasznai rávilágít, hogy egy dolog a koncepció, s másik a néprajzi, földrajzi, gazdasági tények tisztelete. Ha az előbbi nem veszi kellőképpen figyelembe az utóbbiakat, vagy tendenciózusan szelektál közöttük, akkor a geopolitikai szemlélet kompromittálódik. „Régi források - új tárgyak" fejezetcím alatt 7 tanulmány került közlésre. Tulajdonképpen ide kerültek azok az írások, amelyek máshová nehezen lettek volna besorolhatóak. Faragó Tamás ide sorolt munkájáról már említést tettünk. Hozzá hasonlóan az érettebb történésznemzedék tagja Kövér György, aki újabb fontos gazdaságtörténeti elemzést készített „Az aranyjáradék- konverzió kezdetei (1881). Egy nemzetközi értékpapír tranzakció kutatásának problémái" címmel. Az államadósság témájának választását, akár mának szóló üzenetként is értékelhetnénk. Természetesen szó sincs a dolgozatban valamiféle olcsó áthallásról. Alapos szakmunka, amelynek megírását az tette lehetővé, hogy a szerző — többek között — már régóta elmélyült ipar-, üzem és banktörténeti kutatásokat folytat. Mostani írásában a Pénzügyminisztérium és a Miniszterelnökség iratanyaga és a törvényhozás anyagai mellett a hazai és a nemzetközi szaksajtó közleményeit is hasznosította. Gajáry István a ma is aktív Zwack család szeszgyárának 19. századi történetéhez adott — szerényen fogalmazva —„szempontokat". A fiatalabb szerzők ebben a rovatban azt bizonyították, hogy sok még a kihasználatlan társadalomtörténeti forrásanyag az országgyűlési naplókban és amikortól megjelennek a történelemben a fényképek, majd a filmek, azok vizsgálata válik hasznosíthatóvá. (Szíjártó M. István, Vörös Boldizsár) Hálás téma az utazástörténet, bizonyítja Gelléri Gábor. A higgadt, leszűrt mondanivalókat tartalmazó írások közül kitűnik Bolgár Dániel kissé provokatív, de igencsak elgondolkoztató elemzése az asszimilációról és az előítéletességről. Abban mindenesetre igaza lehet, hogy helyes, ha egy új, „léptékváltó" céllal színre lépő nemzedék újfent megvizsgál olyan elközhelyesedett, sokszor már kiüresedett fogalmakat, amelyek használatával már nehéz újat mondani a társadalomtörténésznek. Örömmel olvastuk az utolsó könyvrészben a Jászi Oszkárról, a Hajnal Istvánról és az Erdei Ferencről szóló elemzéseket. Itt találhatók olyan szociodemográfiai esettanulmányok, amelyek a nemi és az etnikai kisebbségek divatos, ám nem mindig eléggé elmélyült vizsgálatát kívánják meggyőző tudományos alapra helyezni. (Melegh Attila, Vidra Zsuzsanna). Nem biztos azonban, hogy a „narratíva" és a „diskurzus" mára divatból közhellyé silányult fogalmainak hangsúlyos használata önmagában elégséges új eredmények feltárásához. Úgy vélem, egy-egy társadalmi réteg létviszonyainak interjúk segítségével történő felrajzolását nyugodtan definiálhatjuk továbbra is szociográfiának. A sok irányban tájékozódó, s már oroszlánkörmeit többször megmutató Lugosi András igényesebb a fenti szerzőknél, amikor a családi és lakóhelyi miliő ábrázolását várostörténeti vizsgálattal is kiegészíti. Az emberi személyiség alakulása elválaszthatatlan attól a lokalitástól, amely egész életén át formálja - bizonyítja a tanulmány. Hogy mennyire komolyan gondolják ezt a fajsúlyos kötet szerkesztői, azt bizonyítja, hogy a munka címlapját Benda Gyula életében legtöbbet látogatott élettereinek térképe díszíti. Kár, hogy közülük kimaradt a Bölcsészkarnak évtizedekig otthont nyújtó Piarista épület a Március 15-e téren. Végtére is itt végezte 5 éven keresztül egyetemi tanulmányait 1961 és 1966 között. A kötetben természetesen helyet kaptak Benda Gyula közvetlen munkatársai írásai is. Mind tanszékvezetője, Bácskai Vera, mind Granasztói György, akivel az „Atelier Műhely"-t szervezte, megpróbálják kollégájuk pedagógiai sikerének titkát felfejteni. Granasztói vizsgálja azokat a fontos nemzedéki és kortörténeti interferenciákat is, amelyek Benda Gyulát édesapjával, Benda Kálmánnal legalább annyira összekötötték, mint amennyire elválasztották. A kötet végén megtalálható Benda Gyula publikációinak jegyzéke. Reméljük, hogy ezekből a kötet megszületésében oroszlánrészt vállaló Osiris kiadó, amelynek szerkesztője, munkatársa volt, hamarosan összeállít egy olyan válogatást, amely „kézbevehetően" is bizonyítja azt, amit oly sokan tudunk, hogy Benda Gyula nemcsak pedagógusként, hanem történészként is maradandót alkotott. Szabó A. Ferenc