Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A Deutscher Schutzbund és Magyarország. Nemzetiségpolitika - népiségpolitika. Területvédelem - kisebbségvédelem. (1918-1921) 3
A DEUTSCHER SCHUTZBUND ÉS MAGYARORSZÁG 15 Az az élénkség, amely a mindig is rendkívül ötletdús és agilis Loesch és az általa vezetett Deutscher Schutzbund tevékenységét e hónapokban különösen jellemezte, összefüggésben látszik lenni annak a konkurenciának a jelentkezésével, amely a csak nemrég— 1922. március 23-án — alakult „Zweckverband der freien Deutschtumsvereine" elnevezésű szervezet részéről mutatkozott egyre törtetőbben. Az új szervezet — mint a Deutscher Schutzbund már 1919 óta — szintén kartellszerűen fogta össze számos szabadnak, azaz a kormánytól függetlennek és egyben minden pártpolitikán is felülállónak mondott, elsőrendűen a német nemzeti ügyet szem előtt tartó németségi egyesületet, ugyancsak arra ajánlkozott fel, — persze ennek ellenében a kormánytól egyáltalán nem jelentéktelen pénztámogatást igényelve, — hogy ellátja a német külpolitika a külföldi németséggel kapcsolatos azon céljainak társadalmi szolgálatát, amelyet az a jelen körülmények között nyíltan és hivatalosan nem vállalhat.33 Ebben a helyzetben Loesch különösen fontosnak tarthatta bizonyságát adni annak, hogy bőséggel vannak megvalósításra váró olyan nagyobb horderejű tervei, programjai, amelyek különösen érdemlegesek, figyelemre méltók lehetnek ebben a kormány és a Deutscher Schutzbund közti már eddig is jól bevált kisebbségpolitikai-külpolitikai együttműködésben. Az eredmény azonban az lett, hogy a kormány — a nyilvánvaló átfedések ellenére — a Zweckverband szolgálatait is igénybe vette a Schutzbundéi mellett, de mindkettőnél óvakodott — legalábbis egyelőre — mellé állni nagyobb szabású, s főleg a kormánnyal való kapcsolatot könnyen átláthatóvá tehető terveknek, elképzeléseknek. Az Európai Német Népcsoportok Bizottságának alakuló ülésén a magyarországi németség képviseletében Guido Gündisch voltjelen, aki e szervezet egész további működése során is úgyszólván állandó résztvevője lett ülésezéseinek. Az alakuló ülésről visszatérve — valószínűleg az őt első számú magyarországi bizalmi emberüknek tekintők kérésére — szerét ejtette, hogy annak lefolyásáról, jelentőségéről óvatosan és célirányosan tájékoztassa a magyar külügyminisztériumot és a miniszterelnököt. Ε beszélgetéseiről Gündisch jelentést küldött Berlinbe a birodalmi Külügyi Hivatalba, mely szerint Kánya Kálmán, a külügyminiszter állandó helyettese pángermán akciónak jelentette ki e Bizottság megalakulását, s nem tartotta elfogadhatónak azt az itt is meghirdetett irányvonalat, hogy a kisebbségpolitikában kifelé és befelé egyenlő mércét kell alkalmazni. Szerinte megengedhetetlen a külső beavatkozás egy szuverén módra kezelendő ügybe. Ezzel szemben Bethlen arról biztosította Gündischt, hogy a német kívánságok és panaszok teljes méltánylásra fognak találni. Már dolgoznak egy kisebbségi iskolarendeleten, s engedélyeztetni fognak egy kulturális egyesületet is a magyarországi németség számára.34 Ügy tűnt tehát, hogy — zavaró momentumok ellenére — megmaradt a hatása Bethlenre Loeschnek már szeptemberi budapesti látogatása során és nyomán figyelmet keltett, alapjában véve magyarbarátnak érzett érvelése egy olyan nemzetiségpolitikai gyakorlat kialakítása mellett, amely a trianoni Magyarországon megmaradt német kisebbség jogos kívánságainak méltánylásával biztosíthatja legjobban mind Németország, mind az elszakított területek németségének rokon-33 Manfred. Weissbecker: Zweckverband der freien Deutschturasvereine (1922-1932/33). Uo. 4. köt. 642-646. 34 PAAA, Pol. Abt. Ung. Politik. 6. Bd. 2. Aufzeichnung über Unterredungen mit Bethlen und Kánya.
