Századok – 2005

BESZÁMOLÓ - Beszámoló a Magyar Történelmi Társulat közgyűléséről 1551

1556 BESZÁMOLÓ osztály" nem jött létre. A társadalmi mobilitás a hatalomba nem osztályalapon működött, hanem pártalapon, végül egypártalapon. Miként az oktatásban: „Az egyetemeket mezítlábasokkal, Dózsa György unokáival töltötték meg, de szolgáknak próbálták nevelni őket." Szerencsés megtévesztőnek ítélte, hogy a győztesek a demokrácia nevében léptek fel: de a Szovjetunió nem volt demokrácia. A megszállás révén egy diktatúra nem teremthet demokráciát. Antifasizmus nem egyenlő demokrata nézettel. Minden demokrata antifasiszta, de nem minden antifasiszta demokrata. A náci megszállás szétzúzása nem teremtett, szabadságot. Csak esélyt. Az egyén megélhette felszabadulásként is az egész 1945 utáni korszakot -egzisztenciális téren, társadalmi megbecsültség terén, emancipáció vagy éppen az életminőség terén is. Mindennek azonban legfeljebb a pártállami funkcionárius szempontjából volt feltétele a megszállás, és az ennek segítségével meghonosított pártállam. Mélyen sértő a feltételezés, hogy ha nincs megszállás, Magyarországon még mindig a nyilas rezsim vagy legalább a Horthy-rendszer működik, nagybirtokkal, nyílt szavazással, cselédtörvénnyel, botbüntetéssel, zsidótörvénnyel. Szerencsés szerint a zsidóság felszabadulása a náci uralom és az állandó életveszély alól önmagában nem jelenti a szabaddá válást. Zsidók is százával váltak áldozatává a megszállásnak. „Jelenleg is 600 volt zsidó munkaszolgálatos van a ceglédi fogolytáborban" - írják 1945 májusában. A magyar állampolgárságú zsidók — akár azonosultak a megszállók által Magyarországra kényszerített rendszerrel, akár nem — éppúgy annak áldozatává váltak börtönökben, táborokban, a kivégzőosztag előtt, mint mások. Rákosi 1500 zsidó származású fasisztáról számol be, s a koncepciós perek még meg sem kezdődtek. Végül Szerencsés Károly utalt arra, hogy a felszított felszabadulás-megszállás vita sokak célja szerint a Horthy-korszak és a kommunista korszak összevetésébe torkollik, amelynek során a felületes szemlélő könnyen úgy hiheti: aki nem felszabadulásnak értékeli 1944/45 történéseit és következményeit, az a Horthy-rendszert mentegeti - s benne azt is ami menthetetlen. Az alternatíva azonban nem merül ki a fasizmus/nácizmus és a pártállami szocializmus szembeállításában. A helyes alternatíva így áll: demokrácia vagy fasizmus/pártállami szocializmus. Az alternatíva 1945-ben is ez volt: demokrácia vagy pártállami szocializmus. Hogy a pártállami szocializmus valósult meg — átmenetileg —, az a szovjet megszállás és beavatkozás következménye volt. Magyarország valódi felszabadulása tehát akkor következett be, amikor a megszállók által reánk kényszerített politikai rendszer megbukott. Ideiglenesen 1956 októberében, tartósan 1990-ben. A téma harmadik előadója Vida István volt, aki bevezetőjében elmondta, hogy a „felszabadulás" fogalma az elmúlt években és napjainkban is átértelmeződési folyamaton megy keresztül. Sokan megszabadulásként, mások megszállásként értelmezik. Van olyan álláspont, amely az időpontot egy leigázás kezdetének tekinti. Vida István szerint sokaknak volt felszabadulás a német és nyilas uralom alól, de ez a folyamat egyben katonai megszállással párhuzamosan ment végbe. Ez közvetlen következménye volt annak, hogy Magyarország a háború vesztese volt. A kérdéshez szorosan kapcsolódó kiugrási problémáról azt