Századok – 2005

BESZÁMOLÓ - (In)divisibiliter ac (in)separabiliter. IV (Habsburg) Károly; az I. világháború és a soknemzetiségű Monarchia felbomlása. Nemzetközi konferencia Rómában; 2004. november 25-26-án (ifj. Bertényi Iván-Zeidler Miklós) 1515

BESZÁMOLÓ 1541 Dalmáciában örömmel vették tudomásul Károlynak a Monarchia demokratizálás irányába tett további lépéseit, különösen a politikai foglyokat érintő amnesztia meghirdetését 1917. július elején. Ennek még utólagos hatása is volt, hiszen amikor az 1918. februári cattarói lázadást követően letartóztatott 379 tengerész érdekében benyújtott, s a korábbi amnesztiára hivatkozó interpelláció eredménnyel járt, Károly szeptember 17-én (30. születésnapján) meghozott döntése értelmében a matrózok közül 348 csakugyan amnesztiában részesült. Az II Nazionale másnapi száma Ferenc József (augusztus 18.) és Károly (augusztus 17.) születésnapjának alkalmából számvetést készített Károly uralkodásáról: a békepolitika, a Reichsrat összehívása, az alkotmányos reformok meghirdetése, a népek közötti barátság iránti elkötelezettsége, az amnesztia kihirdetése, a horvát nemzet iránt többször kinyilvánított rokonszenve a lap szerint nagyobb súllyal esett latba, mint a további eredmények hiánya, amiért inkább a korábbi kormányok hibás politikája volt felelős. 1918 tavaszán két zadari gyűlés is megerősítette a májusi deklarációt július 18-ára pedig Splitbe hívtak össze nagygyűlést, amelyen számos képviselőn kívül valamennyi dalmát politikai párt küldötte is részt vett. A gyűlés határozatot hozott az önrendelkezés és a független állam létrehozása mellett, s ebből a célból megalakította a Nemzeti Szövetséget, amely minden helyi politikai pártot tömörített, s ezzel lényegében fel is számolta az egyes pártok önálló működését. Fő feladata a Zágrábbal való kapcsolattartás lett, ahol október 16-án megalakult a Szlovének, Horvátok és Szerbek Népi Tanácsa, amely — nyilatkozata szerint — Horvát-Szlavónia, Fiume, Dalmácia, Bosznia-Hercegovina, Isztria, Trieszt, Carniola, Gorizia, Stíria, Karintia, Bácska, Bánság és Muraköz szlovén, horvát és szerb lakosságát képviselte, s ezek független, szabad, népi államát kívánta megalapítani. Október 29-én a zágrábi szábor kinyilvánította a Monarchiától való elszakadását, valamint a szlovének, horvátok és szerbek államának megalakítását, a Nemzeti Tanácsot pedig az új állam kormányának nyilvánította. 33 nappal később, december l-jén Szerbia is csatlakozott az új államhoz, ezt a lépést azonban a zágrábi szábor sohasem ratifikálta. A délelőtti programot a lengyel Jerzy Gaul, a varsói egyetem oktatója Ausztria-Magyarország és Lengyelország az 1. világháborúban c. előadása zárta. 1914-1915-ben a keleti front harcai Galícia és a Lengyel Királyság területén zajlottak, ami előtérbe állította a lengyelkérdést - kezdte előadását Gaul. 1915-1918 között a Monarchia megszállása alatt tartotta a Lengyel Királyság déli területeit és katonai főkormányzóságot hozott létre. Ez a körülmény a jövő újragondolására késztette a lengyel politikai elitet. A háború előtt a Németország, Oroszország és a Monarchia között megosztott lengyel területeken négy főbb irányzat uralta a politikai életet: a konzervatívok az adott fennhatóság iránt mutattak hűséget, a nemzeti demokraták minden lengyel terület egysítését szorgalmazták orosz főség alatt, a parasztpártiak és a szocialisták a Monarchiához húztak. A háború idején a Monarchia által elfoglalt területeken a pártok tovább működhettek. A nemzeti demokraták által vezetett oroszpártiak passzívan, de ellenségesen viszonyultak a Monarchiához (passzivisták), míg az ún. Nemzeti Főbiztosságban (NKN) tömörülő galíciai konzervatívok, nacionalisták, parasztpártiak és szocialisták a köz-