Századok – 2005

BESZÁMOLÓ - (In)divisibiliter ac (in)separabiliter. IV (Habsburg) Károly; az I. világháború és a soknemzetiségű Monarchia felbomlása. Nemzetközi konferencia Rómában; 2004. november 25-26-án (ifj. Bertényi Iván-Zeidler Miklós) 1515

1528 BESZÁMOLÓ gráfia és a film vált olyan eszközzé, amely alkalmas volt mintegy a valóság megteremtésére. Alkalmasint a „nagy háború" volt az első esemény, amelyet a média azzal a céllal tett látványossággá, hogy közben erősítse a közvélemény támogatását. A Práterben nem csupán a Kriegspressequartier háborús filmhíradóit lehetett megnézni, hanem azokat a mellszobrokat is, amelyek az ellenségek sztereotipizált vonásait viselték, célba lehetett lőni az antant katonafiguráira, és ki lehetett próbálni a kezdetleges repülő szerkezeteket. Ezután az Anconában dolgozó Vito Punzi olasz történész tartotta meg előadását Robert Musil és a Soldaten-Zeitung a haditudósítás és az irodalom határán címmel. Az előadó rövid historiográfiai szemléjében megállapította, hogy Musilnak az olasz fronton, Trentinóban eltöltött háborús éveiről viszonylag keveset tudunk, bár a hiányérzetet enyhíti a Fernando Orlandi szerkesztette Robert Musil, La guerra parallela (Robert Musil. A párhuzamos háború - új kiadása 2003-ban) c. kötet és a Kari Corino által írt, 36 év munkáját összegző, hatalmas életrajzi mű (2003). Musil 12 évesen kezdte meg tanulmányait a kismartoni katonai középiskolában, 1894-ben a márisch-weisskircheni katonaiskola kadétja lett, majd 1903-ban Brünnbe vezényelték mint frissen felavatott alhadnagyot. Jóllehet, a háborút kritikusan szemlélte, ekkor is elkötelezetten szolgálta hazáját. 1914. augusztus végén hadnagyként Tirolba vezényelték, később Roveretóba, majd Levicóba került, az olasz hadba lépés idején pedig Val Fersiná-ban szolgált. 1915-ben részt vett az ötödik isonzói csatában, 1916 tavaszán gyomorfekéllyel különböző katonai kórházakban kezelték. Júliusban a Tiroler-Soldaten-Zeitung élére került, amely lap 1917 áprilisáig működött. Musilt kitüntették, majd Postumiába küldték, ahol az isonzói hadsereg parancsnokságára osztották be, s még az ősszel századossá léptették elő, majd 1918 elején a Heimat c. propagandalaphoz vezényelték. A Monarchia katonai hatóságai — mint arra már Gualtiero Boaglio is utalt előadásában — költőket és írókat is alkalmaztak propagandamunkára. így 1916 októberében a bécsi katonai sajtóhivatal állományában találjuk a közép-európai irodalmi élet számos kiválóságát Franz Bleitől Franz Werfelig és Stefan Zweigtől Paris Guetersloh-ig. A háború folyamán a hadviselő országok mindegyike létrehozta kultúrpropaganda-hivatalát azzal a céllal, hogy bizonyítsák: a „civilizált nemzetek" sorába tartoznak. Zweig szerint a világháború idején a semleges országokat valósággal elözönlötték a művészeti bemutatók: „Németország zenekarokat és ünnepelt karmestereket menesztett Svájcba, Svédországba, Hollandiába, Bécs pedig a filharmonikusokat küldte." 1917-ben maga Zweig is engedélyt kapott arra, hogy Svájcba utazzon pacifista drámájának, a Geremiának a bemutatójára, ami világosan mutatja az osztrák cenzúra engedékenységét. Vito Punzi ezután Musilnak a Tiroler-Soldaten-Zeitung élén eltöltött 9 hónapi tevékenységét ismertette. Kiemelte, hogy a lap címéből Musil hagyja el a Tiroler jelzőt, mert mindenfajta irredentizmust ellenzett. A lap, amely a cikkeken kívül rajzokat, fotókat, sőt olykor irodalmi mellékletet is közölt - egyébként is inkább közönséges újsághoz hasonlított, mint propagandakiadványhoz. Ugyanakkor tény, hogy olvasói — a frontkatonák — jelentős része úgyszólván írástudatlan volt.