Századok – 2005

BESZÁMOLÓ - (In)divisibiliter ac (in)separabiliter. IV (Habsburg) Károly; az I. világháború és a soknemzetiségű Monarchia felbomlása. Nemzetközi konferencia Rómában; 2004. november 25-26-án (ifj. Bertényi Iván-Zeidler Miklós) 1515

BESZÁMOLÓ 1527 frontról küldött 15 tudósítás alatt szerepelt Barzini neve, jóllehet a cikkeket valószínűleg nem ő írta, már csak azért sem, mert Cadorna őt is távol tartotta a fronttól. A cikkek erőteljes képei, gazdag színei, érzelmi töltete, tobzódó szimbólumai szinte regénnyé alakították az eseményeket. Barzini szövegei teli vannak érzelmekkel, jelzőkkel, képekkel, feszültséggel, a pátosz és a képszerűség szinte megfosztja az olvasót a kritikus befogadás lehetőségétől. Cikkét mindig regényes tájleírással indítja, futurista nyelvezettel írja le a csatát, beleszövi az elmúlt nap valamelyik eseményét, visszatér a főtémához, majd hangulatos képpel vagy tájleírással zárja tudósítását, melyben visszatérő mozzanat az ütközet után pezsgőző katonák ábrázolása. A technikai részletek és adatok közlése, valamint a hadviselésnek mint csupán egy újabb érdekfeszítő történetnek az elbeszélése nem kelt aggodalmat. A háborúból eposz, hősköltemény, stendhali történelmi regény lesz, afféle virtuális valóság, mintha maga a háború nem is létezne - kockáztatta meg Boaglio. A Kriegspressequartier stábjából az előadó Alice Schalekre, sajtótörténet kivételes tehetségű, ám ellentmondásos alakjára hívta fel a figyelmet. Schalek 1915-1917 között a dolgozott a hadisajtónál, majd, miután többen is élesen támadták tevékenységét — pl. Karl Kraus vagy a keresztényszociálisok, akik 1917 szeptemberében még a parlamenti beszédet is intéztek ellene —, elbocsátották a szolgálatból. Schalek fényképein az volt a merőben újszerű, hogy kerülte a háború közvetlen ábrázolását, még az akció közben fotografált katonák sem harcszerű cselekményeket végeztek. Mindez szinte megóvta az olvasót az izgalmaktól, s a háború egyfajta hétköznapiságát sugallta. Haditudósításai mai szemmel inkább hegymászókalandoknak, nagyszerű alpesi útleírásoknak tűnnek. Az igen egyszerű modorban tartott szövegek, amelyeket olykor tájnyelvi fordulatokkal tarkított tovább bagatellizálták a háborús valóságot A Schalek által ily módon az olvasó elé vont védőernyőn keresztül a háború legfeljebb kényelmetlen állapotnak tűnt fel, a halál ábrázolása pedig — a katonák között elterjedt „ma te, holnap én" szemlélet hangsúlyozásával — szintén a háború bagatellizálást célozta. Bár Schaleket formailag voyeurködés vádjával bocsátották el a Kriegspressequartiertól, a valóságos ok máig tisztázatlan. Boaglio szerint Schalek túlságosan is megelőzte a korát, s szokatlan felvételeit a kortársak nem tudták kellőképpen megbecsülni. Károly trónralépését követően a Neue Freie Presse és más osztrák lapok is nyíltan támogatni kezdték a császár békekísérleteit. 1917-ben nem jelent meg fontos cikk a Neue Freie Presse hasábjain, amely ne a béke szóval zárult volna. Egyre erőteljesebbé vált a cenzúra elleni tiltakozás is, majd a Reichsrat 1917 júniusában bizottságot küldött ki a cenzúra szerepének felülvizsgálatára, s ez augusztusban a politikai cenzúra eltörlésére szólította fel a kormányt. (Az előadó érdekességként megemlítette, hogy amikor Károly az időközben 800 fősre duzzadt Kriegspressequartier karcsúsítására szánta el magát, s ennek érdekében orvosi felülvizsgálatra rendelte a stáb tagjait, ezek — bár deklaráltan alkalmatlanok voltak katonai szolgálatra — ijedtükben valamennyien hirtelen makkegészségesek lettek.) Boaglio végül Pierre Bourdieu-t idézve emlékeztetett arra, hogy a képi ábrázolás az abszolút hitelesség hatását kelti, s az első világháború idején a foto-