Századok – 2005

BESZÁMOLÓ - (In)divisibiliter ac (in)separabiliter. IV (Habsburg) Károly; az I. világháború és a soknemzetiségű Monarchia felbomlása. Nemzetközi konferencia Rómában; 2004. november 25-26-án (ifj. Bertényi Iván-Zeidler Miklós) 1515

BESZÁMOLÓ 1525 az oroszok kiválása után egyre kevésbé érezték magukénak a háborút. Höbelt kiemelte a szudétanémetek egyik vezetője, a znaimi Oskar Teufel véleményét: a fiatal képviselő eleinte Csehország etnikai körzetekre való felosztását követelte, majd 1918. október elején részt vett a Német Függetlenségi Párt megalakításában. Úgy vélekedett, hogy a nemzeti elvű autonómia a szlávoknak kedvez a birodalom déli részén, de északon, azaz Csehországban a németeknek, ezért támogatta Károly császár manifesztumát, és az 192l-es restaurációs kísérletek idején is a legitimisták mellett foglalt állást, ellentétben a szudétanémet hagyományokat sokban folytató ausztriai Grossdeutsche Partei (Nagynémet Párt) többségével, mely ugyan csak hosszabb távra tervezhette az Anschlusst, de addig is ellenzett minden akadályozó tényezőt, így a Habsburg-restaurációt is. A konferencia első délelőttjének zárásaként hosszas és tartalmas vita alakult ki. Walter Lukan professzor megjegyezte, hogy mivel 1911 óta a cseh szociáldemokrata párt különvált, a szocialista pártok stockholmi tanácskozására kiutazott osztrák politikusok a cseheket nem képviselték. Ez volt a magyarázata Czernin külügyminiszter támogatásának is. Marin válaszában elismerte Lukan igazát, de úgy vélte, a lényeg a külügyminiszter számára az volt, hogy a delegáció a külföld felé legyen reprezentatív. Richard Bösel kérdésére Höbelt a szudétanémetekről azt mondta, hogy a magyar-szlovák viszonyban gyakran az utóbbiak mellett álltak és a magyaroktól féltették a cipszereket is, de általában nem nagyon avatkoztak a magyarországi ügyekbe. Rumpler a vita során kijelentette, hogy Károlyt leginkább az akadályozta meg tervei végrehajtásában, hogy Tisza nyomására nagyon hamar magyar királlyá koronáztatta magát, mivel ezzel a birodalom belső reformjának lehetősége magyar vonatkozásban gyakorlatilag lehetetlenné vált. (Ezzel kapcsolatban azonban utalnánk arra, hogy az uralkodónak eleve szűk volt a mozgástere és ha — mint Rumpler előadásában is utalt rá — tudnia kellett, hogy a béke és a belső reform egyszerre nem lehetséges, fontossági sorrendet kellett felállítania. Ha pedig a békét választotta, akkor a belső reformok elodázásával kellett ehhez támogatottságot keresnie, márpedig a magyarok lojalitására a Monarchia fenntartásában a magyarok számára kedvező dualizmus miatt számíthatott.) Höbelt utalt Renner kijelentésére, hogy ők tulajdonképpen nem is akartak annyi szocializmust (azaz az állam szerepnek olyan mértékű megnövelését), mint amire Károly uralkodása alatt sor került a világháború miatt. Ján Galandauer prágai professzor felhívta a figyelmet a deutschböhm kifejezés differenciálatlanságára. Miközben a peremvidéki szudétanémetek hajlottak a nagynémet tendenciákra (Kramár szerint minden szudétanémet szabó azt hiszi, hogy ő nyert Sedannál), addig a Csehország belső területein elsősorban városokban élő német lakosság dinasztiahű volt, sokkal vagyonosabb és igen nagy arányban zsidó vallású. Prága és Reichenberg, a szudétanémet központ között volt tehát bizonyos társadalmi ellentét, így amikor felmerült, hogy a prágai német egyetemet az egyre inkább csehesedő városból költöztessék a német peremvidékre, Reichenbergbe vagy Aussigba, ez a terv hamar meghiúsult. Délután először a Bécsben dolgozó olasz kutató, Gualtiero Boaglio lépett fel „Itt fenn az élet s a harc fantasztikus formát ölt" - a háborús propaganda narratív