Századok – 2005
MŰHELY - Tóth Andrej: A Huszár-kormány meghívása a párizsi békekonferenciára (1919. december - 1920. január) 1477
A HUSZÁR-KORMÁNY MEGHÍVÁSA A PÁRIZSI BÉKEKONFERENCIÁRA 1493 sának ténye tanúsította, hanem a béke-előkészítő iroda rendszeres tevékenysége is. A küldöttek elutazásának végleges időpontjáról azonban még nem született megállapodás, jóllehet a kormány december 13-i jegyzéke tájékoztatta a békekonferencia elnökét, hogy a magyar delegáció rögtön az ünnepek után kiutazik. A jegyzék diplomatikus megszövegezése azonban továbbra is lehetőséget hagyott az indulás esetleges elhalasztására. A kiutazás időpontjáról éppen a december 29-i minisztertanácsi ülés határozott kötelező érvénnyel. A kormány ekkorra felmérte külpolitikai mozgásterének határait, amelyeket eléggé világosan jelölt ki az a tény, hogy a december eleji jegyzékekben közölt kéréseit az LT elutasította, illetve ignorálta, a december 13-i jegyzéket pedig válasz nélkül hagyta. Ε kormányülésen is kiderült, hogy a Huszár-kormány reálisan látja az ország helyzetét. Az ülésen nagyatádi Szabó István közélelmezési és sokorópátkai Szabó István tárca nélküli miniszteren kívül a kabinet minden tagja részt vett, s jelen volt Apponyi is. A téma különleges fontossága ellenére sem vett részt a kormány ülésén Horthy, a Nemzeti Hadsereg főparancsnoka.90 Az ülésen Apponyi ismét pragmatikusan lépett fel, és felszólította a kormány tagjait, hogy a küldöttség kiutazása időpontjának eldöntésénél vegyék figyelembe Magyarország tényleges gazdasági-politikai helyzetét. Apponyi nem csupán arra a körülményre hívta fel a figyelmet, hogy az LT nem válaszolt a kormány utolsó jegyzékére, hanem emlékeztetett az élelmiszer-ellátás válságos állapotára s arra, hogy Magyarország e téren teljes mértékben Románia és Jugoszlávia segítségére szorul. Bár Apponyi elismerte, hogy a kiutazás időpontjáról egyedül a kormány hivatott dönteni, figyelmeztette a minisztereket, hogy az adott körülmények között Magyarország semmit sem érne el a megbízottak elutazásának további halogatásával.91 Apponyival egyetértésben Rubinek földművelési miniszter is az ország vigasztalan gazdasági helyzetéhez igazította álláspontját. Rubinek, aki a december 8-i miniszteri értekezleten még a legkeményebb hangot ütötte meg a békekonferenciával szemben, most az élelmiszer-ellátás szempontjának fontosságával kapcsolatban éppen azt emelte ki, hogy a Tiszántúl kiürítése még nehezebb helyzetet teremt majd, s hangsúlyozta, hogy Magyarország pillanatnyilag ténylegesen a román búzától függ.92 Friedrich is csatlakozott Rubinek e megállapításához, ám Ausztria példáján — amelynek ellátási nehézségei a békekötés ellenére sem enyhültek — arra is rámutatott, hogy Magyarország közellátását semmiképpen sem a szövetséges hatalmak, hanem végül újra csak Belgrád és Bukarest fogják megoldani. Friedrich ezért a maga részéről továbbra is a magyar delegáció kiutazásának elodázása mellett volt - addig, amíg a románok teljesen ki nem ürítik a Tiszántúlt. Azt javasolta továbbá, hogy várják meg a békekonferencia állásfoglalását a magyar kormány december 13-i jegyzékével kap-90 Bár a napisajtó a Magyar Távirati Iroda közlése alapján azt közölte, hogy a kormányülésen a kabinet összes tagja részt vett, a kormányülés jegyzőkönyvének jelenléti íve és a szavazás eredményének összegzése is a két miniszter távolmaradására utal. L. az 1919. december 29-i minisztertanácsi ülés jegyzőkönyvét. MOL, Κ 27, 124. dob. 25. 91 Uo. 19. 92 Uo., 20.
