Századok – 2005
MŰHELY - Tóth Andrej: A Huszár-kormány meghívása a párizsi békekonferenciára (1919. december - 1920. január) 1477
1492 TÓTH ANDREJ kekonferenciára — mégpedig anélkül, hogy előzetes kéréseinek teljesítését a delegáció kiutazásának feltételévé tette volna —, hanem egyhangúlag döntött a békedelegáció elnökének és főmegbízottainak személyéről (e tisztségekbe immár hivatalosan is Apponyi és a már említett politikusok kerültek), valamint a küldöttség végleges összetételéről is a négy nappal korábbi miniszteri értekez let határozata és a külügyminiszter által előterjesztett lista alapján.8 6 A minisztertanács támogatta Huszár azon javaslatát is, hogy a békedelegációban kapjon helyet minden kormánypárt, azaz a „koncentrációban" képviselt minden politikai párt egy-egy küldötte, amit az értekezlet már szintén korábban jóváhagyott.8 7 A párizsi békekonferenciához intézett újabb jegyzéket tehát Apponyi javaslata alapján fogalmazták meg és küldték el Párizsba. A kormány közölte, hogy „minden lehetőt el fog követni, hogy kiküldöttei azonnal, az ünnepek után Neuillybe kiutazhassanak", egyúttal kifejezte reményét, hogy addigra az LT teljesíti a magyar kormány kérését mind a románok által megszállt magyar területek kiürítése, mind pedig a kért bizottságoknak a szóban forgó területekre való kiküldése tárgyában. A jegyzék végül összefoglalta a kormánynak e két kérelem teljesítéséhez fűzött elvárásait, illetve kitért azokra a megfontolásokra, amelyek alapján a kéréseket a békekonferencia elé terjesztették. „Csakis e kérések teljesítése tudná megnyugtatni a kedélyeket, amelyek az idegen megszállás okozta tragikus események folytán mindinkább fel vannak izgatva" - állapította meg a jegyzék.88 A békekonferenciára való meghívás ügyében folytatott tárgyalások végére a december 29-i kormányülés tett pontot. Tény azonban, hogy a magyar kormány már december közepén rászánta magát, hogy elfogadja kötelezettségét és részt vegyen a béketárgyalásokon. Mint ahogyan azt Huszár és Horthynak idézett álláspontja is mutatta, a kormánynak nem állt érdekében, hogy a békedelegáció kiküldését tovább halassza.8 9 Ezt nem csupán a békedelegáció összeállítá-86 Uo. 18. A kormányülés jegyzőkönyve megint csak nem ismerteti a szélesebb körű delegáció összetételének jóváhagyott listáját. A külügyminiszter által előterjesztett névsorba — Apponyi javaslatára — felvették Ottlik Iván földművelési ex-államtitkárt (mind főmegbízottat), valamint Emich Gusztáv kereskedelmi államtitkárt is - saját miniszterének, Heinrich Ferencnek a javaslatára. L. uo. 17-18. Kettejük kinevezését a kormány december 23-i ülésén megerősítették. L. az ülés jegyzőkönyvét. MOL, Κ 27, 124. dob. 48-49. 87 L. uo. 17. A bővebb békedelegációba bekerült Wein Dezső (Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja), Giesswein Sándor (Keresztényszocialista Párt), Czakó J. István (Országos Kisgazda és Földműves Párt), Jankovich Béla (Nemzeti Középpárt), Charmant Oszkár (Nemzeti Demokrata Párt), Lovászy Márton (Függetlenségi és 48-as Párt). L. MBT. I. köt. XIX. 88 Az LT-hez intézett 1919. december 13-ai válasz szövegét közli: PDFRH. I. köt. 53. sz. A távirat egyes részeinek magyar fordítását 1. MBT. I. köt. XVII. 89 Jóllehet, a kormány csak két hét múlva döntött véglegesen a delegátusok kiutazásáról, már december közepén hozzákezdtek a magyar békedelegáció különvonatának összeállításához. Erről tanúskodik a Nemzetközi Hálókocsi Társaságnak a MAV Igazgatóságához intézett december 15-i levele, amely különvonatot kér a magyar delegáció részére. L. MOL, MAV Igazgatósága, Altalános iratok (Z 1525), 1398. köt. Különvonat. A megrendelést valószínűleg a Külügyminisztérium vagy a Béke-előkészítő Iroda kezdeményezhette, ami a minisztertanács december 12-i ülésének eredményeként történhetett. (Az irat, amely a MAV-nál 206511. ügyszámot kapott, sajnos nem maradt fenn, ill. a MAV később selejtezte, ahogyan erről a MAV Igazgatóságához érkezett beadványok nyilvántartókönyve tanúskodik. L. uo. Irattári nyilvántartókönyvek. 189. köt. 1919. V)
