Századok – 2005
MŰHELY - Tóth Andrej: A Huszár-kormány meghívása a párizsi békekonferenciára (1919. december - 1920. január) 1477
A HUSZÁR-KORMÁNY MEGHÍVÁSA A PÁRIZSI BÉKEKONFERENCIÁRA 1491 nak a románoknak a Tisza-vonaláról való visszavonulására vonatkozólag tett kötelező ígéretéhez".7 7 Friedrich megszokott keménységén ezúttal túltett Rubinek Gyula kisgazdapárti földművelési miniszter, aki, mint a minisztertanácsban kijelentette, „még sokkal tovább megy". Rubinek azt javasolta, a kormány világosan és érthetően mondja ki, hogy addig, amíg a románok nem vonulnak vissza a Tiszától, nem küldi ki a konferenciára a magyar delegációt.78 Teljesen eltérő pozíciót foglalt el Apponyi - mégpedig nemcsak Rubinek javaslatához képest. A békeküldöttség kijelölt elnöke nem tartotta reális várakozásnak azt, hogy az antant Magyarországgal szembeni politikája még a békeszerződés aláírása előtt megváltozzék. Ο ezt a változást csak a békeszerződés aláírása utáni időkben remélte, s hangsúlyozta, hogy „igen nagy különbség lesz a békekötés előtti és a békekötés utáni állapot között".79 Ismételten kifejezte abbéli meggyőződését, hogy a békekötés után az antant fel fog bomlani, s ebben az esetben Magyarország számíthatna egyes országok „anyagi és erkölcsi támogatására".80 Ε feltételezésből kiindulva Apponyi azt a következtetést vonta le, hogy „mentől kevésbé kötjük meg magunkat válaszunkban, annyival előnyösebb helyzetben leszünk és az entente-nak is más lesz velünk szemben az állásfoglalása akkor, ha a formákban enyhébbek leszünk".81 Apponyi javaslata szerint a magyar kormánynak a tervezett jegyzékben ki kellene fejeznie hajlandóságát arra, hogy a magyar megbízottak kiküldésére vonatkozó párizsi felszólításnak rögtön az ünnepeket követően eleget tegyen. A december 4-én elküldött, s a magyar igényeket tartalmazó jegyzékkel kapcsolatban pedig csupán azt indítványozta, hogy a kormánynak ki kellene fejeznie azon meggyőződését, hogy az LT a delegáció kiutazásának időpontjáig eleget tesz a kéréseknek. Azt javasolta: érveljenek újra azzal a várható kedvező visszhanggal, amit a magyar társadalomban a kérések teljesítése keltene.82 Apponyinak az elküldendő jegyzék hangnemével kapcsolatos álláspontját Somssich külügyminiszter is támogatta.8 3 Apponyi politikai tekintélyére utal az a tény, hogy az általa javasolt „antantbarát" hangvételt a minisztertanács további vita nélkül elfogadta - az ülés jegyzőkönyvének készítője legalábbis nem számol be ilyen vitáról.8 4 A jegyzék megszövegezésével végül a külügyminisztert bízták meg.8 5 Az 1919. december 12-i minisztertanács alapvető fontosságú, és nem csupán a magyar kormány antantbarát politikájának végleges megerősítése szempontjából. A kabinet e döntésével nemcsak azon határozott szándékát és felkészültségét hagyta végérvényesen jóvá, hogy kiküldje megbízottait a párizsi bé-77 Uo. 12-13. 78 Uo. 13. 79 Uo. 80 Uo. 14. 81 Uo. 82 Uo. 14-15. 83 Uo. 15. 84 A Huszár-kormány jegyzőkönyveit Bárczy István miniszteri tanácsos, a Miniszterelnöki Hivatal sajtóosztályának vezetője rögzítette. 85 Uo.
