Századok – 2005
MŰHELY - Tóth Andrej: A Huszár-kormány meghívása a párizsi békekonferenciára (1919. december - 1920. január) 1477
1490 TÓTH ANDREJ re" — vagyis az elcsatolásra ítélt területekre — megérkeznek a magyar kormány által kért vizsgálóbizottságok.7 1 Friedrich hadügyminiszter emlékeztetett arra, hogy 1919 őszén, még miniszterelnökként nemcsak írásos megerősítést kért Clerktól arra vonatkozólag, hogy a koalíciós kormány megalakulása után a románok csakugyan visszavonulnak a Tiszántúlra, hanem egyúttal azt is kérte tőle, hogy az LT írásbeli garanciáját is eszközölje ki arra, hogy ez esetben a románok a Tisza-vonaltól a demarkációs vonalra, azaz a megállapított magyar-román határra vonulnak vissza. Friedrich — utalva arra, hogy Clemenceau nem tartotta be a még Kun Bélának júniusban tett ígéretét, amelynek értelmében a magyar haderő Csehszlovákiából való visszavonulása után a románok is visszarendelik csapataikat72 — keresetlen szavakkal kommentálta az antant politikáját, amely Magyarországgal szemben „a legnagyobb rosszindulattal viseltetik, sőt minél nagyobb zsákmányt akar átengedni a románoknak, hogy azután a közös zsákmányon ő maga, az entente, is osztozkodhassék".73 Friedrich egyidejűleg ismét felszólította a kormányt, hogy Magyarország semmi esetre se küldjön népesebb delegációt a békekonferenciára, mivel az az ország adott nemzetközi helyzetében „komikus" volna, és „nem férne össze a magyar nemzet önérzetével"74 Friedrich nem bízott a békekonferenciának küldendő újabb jegyzék sikerében, s kifejezte személyes véleményét, hogy „azon esetben, ha húznánk-halasztanánk a békedelegáció kiküldését Párizsba, nincs kizárva az, hogy egy szép napon megjelenik személyesen Bandholtz amerikai tábornok és itt Budapesten adja át a kormánynak a békefeltételeket és bizonyos határidőt szab azok elfogadására".75 A kormány addigi politikáját és Huszárnak a Párizsba küldendő új jegyzékkel kapcsolatos indítványát Bethlen védte meg. Bethlen kijelentette, hogy egyelőre még nem tartja sikertelennek a magyar kormány eddigi taktikáját.76 Az új jegyzék elküldéséhez végül Friedrich is csatlakozott, miután beismerte, hogy a jelenlegi helyzetben ő sem tud más eljárást javasolni. Azt indítványozta ugyanakkor, hogy a szöveget határozottabb hangvételben fogalmazzák meg, s a román hadsereg visszavonására vonatkozó igényt ne egyszerű kívánság, hanem kategorikus követelés formájában fejezzék ki. Friedrich itt ismét Clerkra hivatkozott, aki annak idején kijelentette, hogy ugyanolyan határozottsággal képes kiutasítani a románokat a Tiszántúlról, mint ahogy tette azt Budapest esetében. Clerk ezen ígéretére való tekintettel Friedrich arra kérte a minisztertanácsot, hogy a magyar kormány szögezze le: „ragaszkodunk a Sir George Clerk-71 Uo. 9-10. 72 Friedrich a párizsi békekonferencia 1919. június 13-i jegyzékére utalt, amely ismertette Magyarországgal az LT által jóváhagyott csehszlovák-magyar és román-magyar határvonalat. Ez világosan kimondta: „A román csapatokat kivonják magyar területről, amint a magyar csapatok kiürítették Csehszlovákiát." L. az LT 1919. június 13-i ülésének jegyzőkönyvének V [B] mellékletét. FRUS PPC. VI. köt. 412. 73 Az 1919. december 12-i miniszteri tanácsi ülés jegyzőkönyve. MOL, Κ 27, 124. dob. 10-11. 74 Friedrich itt a hetven tagú küldöttségről beszélt. L. uo. 11. 75 Uo. 11-12. 76 Uo. 12.
