Századok – 2005
MŰHELY - Tóth Andrej: A Huszár-kormány meghívása a párizsi békekonferenciára (1919. december - 1920. január) 1477
A HUSZÁR-KORMÁNY MEGHÍVÁSA A PÁRIZSI BÉKEKONFERENCIÁRA 1489 ni fogja az LT-től a román csapatok ígért visszavonását a „demarkációs vonalra", ha azonban Párizsból sürgős felszólítás érkezik a békedelegáció kiküldésére, a magyar képviselők azonnal kiutaznak.6 7 A magyar kormány jegyzékei — a meghívásra adott válasz és az Erdélyben fogva tartottak érdekében való közbenjárás iránti kérelem — december 9-én kerültek az LT napirendjére Philippe Berthelot, a Quai d'Orsay politikai és kereskedelmi főosztály-vezetőjének előterjesztésében. Berthelot a magyar kormánynak a „sváb és magyar agitátorok szabadon engedését" célzó kérelmét zsarolásként értékelte, és felvetette, hogy az LT-nek nem szabadna hagynia, hogy a magyar fél belevonja a békekonferenciát ebbe a vitás kérdésbe. Berthelot előterjesztésével Clemenceau is egyetértett, az LT pedig elvetette a román kormánynál történő közbenjárást.68 Érdekes azonban, hogy a román csapatok visszavonására és a megszálló hatóságok tevékenységét vizsgáló bizottság kiküldésére vonatkozó magyar kérés tárgyalása egyáltalán nem szerepel az LT ülésének a jegyzőkönyvében, és ezeket a békekonferencia válaszjegyzéke sem említi. A kiürítéssel kapcsolatos kérés figyelmen kívül hagyását talán magyarázza a békekonferencia azon reménye, hogy a várt romániai belpolitikai változások nyomán az új bukaresti kormány végre eleget tesz az antant hónapok óta ismételt felszólításainak és visszavonja csapatait a Tiszától. Az LT december 10-én juttatta el a választáviratát a magyar kormányhoz ismét Bandholtz amerikai tábornokon keresztül. Ez — amellett, hogy elutasította az Erdélyben fogva tartottak szabadon bocsátása érdekében való közbenjárást — csupán megismételte áz LT felhívását, hogy Magyarország „a legrövidebb időn belül" küldje ki megbízottait Párizsba.69 A Minisztertanács december 12-i ülésén foglalkozott a kormánynak a béke kérdésében követendő stratégiájával - újfent Apponyi, Bethlen és Teleki jelenlétében.7 0 A kormány álláspontja az előző minisztertanácshoz és a miniszteri értekezlethez viszonyítva a második párizsi meghívó jegyzék átvétele után sem változott. A békekonferenciával szembeni öntudatosabb politikai stratégiát azonban most Huszár is képviselte. Huszár azt javasolta, hogy a magyar békedelegáció kiutazását kössék a konferenciához intézett kérések teljesítéséhez. Az engedékenyebb irányvonalat Apponyi gróf védelmezte, s hozzá csatlakozott most Somssich külügyminiszter is. Huszár miniszterelnök az utolsó párizsi jegyzék ismertetését követően azt javasolta, hogy küldjenek újabb jegyzéket az LT részére, melyben a kormány kifejezi hajlandóságát, hogy 1920. január 3-án vagy 4-én elküldje megbízottait a békekonferenciára azzal a feltétellel, hogy a román hadsereg visszavonul a Tiszántúlra, és „Magyarország jelenleg idegen megszállás alatt álló területrészei-67 Uo. 11. 68 Clemenceau úgy vélte, az LT válaszában világossá kell tenni, hogy ez „nem az ő dolguk". L. az LT 1919. december 9-i ülésének jegyzőkönyvét. FRUS PPC. IX. köt. 547. (Az ülésen Clemenceau mellett a már említett nagyhatalmak követei, illetve külügyminiszterei vettek részt - Tittoni helyett immár Vittorio Scialoja.) 69 PDFRH. I. köt. 50. sz. A jegyzék magyar fordítását 1. az 1919. december 12-i miniszteri tanácsi ülés jegyzőkönyvében. MOL, Κ 27, 124. dob. 8-9. 70 Uo. 8-18. (A jelenlevők névsorát 1. uo. 1.)
