Századok – 2005
MŰHELY - Tóth Andrej: A Huszár-kormány meghívása a párizsi békekonferenciára (1919. december - 1920. január) 1477
A HUSZÁR-KORMÁNY MEGHÍVÁSA A PÁRIZSI BÉKEKONFERENCIÁRA 1483 nak erre hajlandóságot. A kormányelnök hangsúlyozta, hogy ezek alapján nehezen képzelhető el, hogy a magyar delegáció „előbb, mint a karácsonyi ünnepek után" Párizsba érkezzék.3 0 Huszár álláspontját osztotta Somssich külügyminiszter is, aki azt javasolta, hogy a kormány a meghívó táviratra adandó válaszában deklarálja, hogy „a legrövidebb idő alatt" eleget kíván tenni a békekonferencia felhívásának, egyúttal kérje a békekonferencia közbenjárását a román kormánynál azon erdélyi internáltak szabadon bocsátásának ügyében, akiknek a békedelegációban való részvételére a magyar kormány számít. Somssich azt is indítványozta, hogy a magyar kormány válaszában a leghatározottabban hívja fel az LT figyelmét arra, hogy a román csapatok továbbra is a Tiszánál állomásoznak, s kérje Párizst, hogy ebben az ügyben is tegyen lépéseket a román kormánynál. A külügyminiszter egyúttal azt is el akarta érni, hogy a békekonferencia különleges vizsgálóbizottságokat küldjön ki a csehszlovák, román és jugoszláv közigazgatás alá került magyar lakosságú területekre, amelyek megvizsgálnák az ottani hatóságoknak a magyar lakossággal szembeni viselkedését. A miniszter ezzel a nyugtalan hazai közvélemény lecsendesítését akarta elérni.31 Bethlen — nyíltan az időnyerés céljával — azt javasolta a kabinetnek, hogy a kormány ne tegyen azonnal eleget a békekonferencia felhívásának, és a békedelegáció lehetőleg ne érkezzen január előtt Párizsba. Bethlen elismerte, hogy gazdasági szempontból talán kívánatos lenne minél előbb teljesíteni a békekonferencia felhívását, ám az „országos nagy érdekekre" való tekintettel előnyösebbnek látta a küldöttség kiutazásának lehetőség szerinti halogatását, mivel úgy vélte: minél később érkezik Párizsba a magyar delegáció, Magyarország annál „enyhébb és jobb feltételeket" kap. Bethlen ezért azt tanácsolta a kormánynak: „ne siessünk".3 2 Bethlen indítványával egyetértett Bárczy István nemzeti demokrata igazságügy-miniszter is, ám kifejezte aggodalmát, hogy a szándékos halasztás feltűnő lehet.3 3 Friedrich hadügyminiszter egyetértett a javaslattal, de támadta Bethlent, amiért korábban — még éppen Friedrich kormányfősége idején — a békeszerződés minél előbbi megkötését támogatta, nemcsak gazdasági, hanem politikai szempontból is, és rámutatott, hogy épp ő, vagyis Friedrich volt az, aki úgy vélte, hogy a béketárgyalásokat minél később kell megkezdeni.34 hivatalosan is „véglegesként" kihirdetett magyar-román határra kellett visszavonulniuk. A június 11-i ülésen Brátianu miniszterelnök mellett Karel Kramár csehszlovák miniszterelnök és Edvard Benes külügyminiszter is jelen volt, hiszen a csehszlovák-magyar határt is ekkor hirdették ki. L. FRUS PPC. IV köt. 506-507., 803-811. 30 Vö. 1919. december 2-i minisztertanácsi ülés jegyzőkönyve. MOL, uo., 124. dob. 14-15. 31 Somssich a következő városokba javasolta bizottságok kiküldését: Pozsony, Rózsahegy, Kassa (Csehszlovákia), Kolozsvár, Szatmárnémeti, Makó, Temesvár (Románia - Makó végül Magyarországon maradt), Szabadka, Zombor (Jugoszlávia). L. uo. 15-16. 32 L. uo. 17-18. Bethlen elsősorban az elkövetkező hetekben külföldön, főleg Angliában történő lobbizás sikerében bízva várt „enyhébb" és „kedvezőbb" békefeltételeket, ezért kívánta késleltetni a békedelegáció kiutazását. Uo. 17. 33 Uo. 18. 34 Friedrich Korányi Frigyes báró pénzügyminisztert is megtámadta hasonló véleménye miatt. A jegyzőkönyv azonban nem tesz említést arról, hogy Korányi felszólalt volna a vita során. L. uo. 18-19.
