Századok – 2005
MŰHELY - Tóth Andrej: A Huszár-kormány meghívása a párizsi békekonferenciára (1919. december - 1920. január) 1477
1484 TÓTH ANDREJ Az ülés végén a kormány jóváhagyta a Sommsich általjavasolt előzetes békedelegációs névsort, s megbízták a külügyminisztert, hogy a következő kormányülésen terjessze elő a küldöttség tagjainak végleges listáját. A kormányfő javaslatára megállapodás született arról, hogy a kormányban részt vevő minden politikai párt egy-egy küldöttet jelöljön a békedelegációba, akiket politikai tanácsadói pozícióba neveznek ki.35 A magyar kormány a Párizsból érkezett meghívóra összesen három jegyzékkel reagált. Az 1919. december 3-i keltezésű, közvetlenül Clemenceau-nak, a békekonferencia elnökének címzett jegyzékben a magyar fél kiemelte, hogy a felszólításnak a „lehető leggyorsabban eleget fog tenni",3 6 de annak érdekében, hogy ez teljesülhessen, egyúttal felkérte az LT-t — Somssich javaslatának megfelelően —, hogy járjon közben a román kormánynál a román hatóságok által Erdélyben őrizetbe vett azon személyek elengedése ügyében, akiknek a békedelegációban való jelenlétére számít a magyar kormány. Három személyről volt szó: Grandpierre Emil Kolozs megyei kormánybiztosról,37 Servatius Lajos brassói alispánról,38 valamint a fogarasi Muth Gáspárról,3 9 akik közül az utóbbit internálták, az első kettőt pedig lakhelyelhagyási tilalommal sújtották.4 0 A közvetlenül a párizsi békekonferenciához intézett, december 4-i keltezésű második magyar jegyzék alfája és ómegája az a törekvés volt, hogy a román csapatokat a Tiszán elfoglalt hadállásaikból a megállapított magyar-román határvonalra, illetve — ahogyan a magyar fél a jegyzékben fogalmazott — „a meghatározandó katonai vonalra" vonják vissza, és küldjenek ki — ahogy azt a külügyminiszter a december 1-jei minisztertanácson javasolta — különleges vizsgálóbizottságokat egyes magyarok lakta területekre, amelyek Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia közigazgatása alá kerültek. Ezeknek az lett volna a fel-35 Uo. 19-20. 36 MBT. I. köt. XVI. vagy Trianon. 39-40. 37 Grandpierre Emil — hivatását tekintve megyei törvényszéki bíró — francia eredetű család saqa, az azonos nevű író apja. Az erdélyi magyarok vezető politikai képviselője és a fö „kapcsolattartó személy" volt az erdélyi magyarok és a magyar kormány között. 1918 őszén az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács élére került, egyúttal pedig a budapesti kormány Erdély kormánybiztosául nevezte ki. 38 Servatius Lajos szolgabíró, főszolgabíró, Brassó megye árvaszéki elnöke, majd 1915 őszétől Brassó vármegye alispánja. Az első világháború után szabadkőművesként jelentős szerepet játszott a romániai magyar szabadkőművesség megszervezésében, valamint a magyar és román szabadkőműves páholyok közötti viszony normalizálásában, ill. a két világháború közötti magyarországi ellenzéki demokratikus pártok és az erdélyi magyar értelmiség közötti kapcsolatokban. 39 Muth Gáspár sváb származású politikus, ügyvéd. Romániai parlamenti képviselő. Az első világháború előtt a magyarországi Függetlenségi és 48-as Párt fogarasi szervezetének alelnöke, 1918 őszén a Sváb Nemzeti Tanács tagja, majd ügyvezető elnöke. Az 1918. december 8-i temesvári német-sváb nemzeti gyűlésen a Muth által előterjesztett kiáltvány alapján a német-sváb kisebbség új politikai orientációt vett fel. Muthot az 1920-as romániai parlamenti választásokon sváb autonomista programmal képviselővé választották, később a romániai svábok egységes szervezetének (Deutsch-Schwábische Volksgemeinschaft) ügyvezető elnöke lett. 40 A magyar kormány egyúttal arra is kérte a békekonferenciát, hogy járjon közben a nevezett személyek és azok családtagjainak személyes biztonsága, valamint személyes tulajdonuk biztosítása érdekében. L. Az LT 1919. december 9-i ülésénak jegyzőkönyve, F melléklet. FRUS PPC. IX. köt. 557.; PDFRH. I. köt. 46. sz. A jegyzék magyar szövegét 1. az 1919. december 4-ei minisztertanácsi ülésjegyzőkönyvében. MOL, Κ 27, 124. dob. 42^43.; MBT. I. köt. XVI. uo.
