Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Bódy Zsombor: Szociálpolitika és szociáldemokrácia Magyarországon az I. világháború idején 1457
1474 BÓDY ZSOMBOR lamtitkárnak Méhely Kálmán, a Vas- és Gépgyárak Magyarországi Egyesületének korábbi főtitkára. Ezt jelzi számos ebben az időszakban megkötött kollektív szerződés is.6 8 A szociáldemokraták a közélelmezésben is átvették az irányítást, amennyiben Erdélyi Mór, az AFSz vezetője a közellátási ügyek államtitkára lett, a konkurens szövetkezetek pedig az árubeszerzésben a kormányzat által támasztott nehézségekről panaszkodtak.6 9 Az immár szociáldemokrata vezetésű lakáshivatalt egy újabb rendelet arra is felhatalmazta, hogy a lakók számához képest túl nagy lakásokból helységeket rekviráljon és azokba igénylőket költöztessen. Az igénylők rohama alatt azonban 1918 telén a lakáshivatal megbénult, egy időre be kellett zárni, hogy a beérkezett igényléseket fel tudják dolgozni.7 0 A szociáldemokráciának tehát óriási társadalmi és politikai befolyást biztosított az, hogy az iparban, a kereskedelemben és a közlekedésben az alkalmazottak tömegeit tudta erős szakszervezetekbe szervezni, s ugyanakkor az élelmiszerellátás, illetve a lakásügyek intézése is a szociáldemokrácia szervezeti keretein belül zajlott. Mindez egy olyan zárt ellentársadalom kialakulása felé mutatott, amely a gyáripar kibontakozásának talaján másutt is — elsősorban a tágan értett Közép-Európában — megszületett.71 Magyarországon azonban ez 68 Az 1919 márciusában a Vas- és Gépgyárak Országos egyesülete által kötött kollektív szerződést 1. MOL, Ganz és Társa Danubius Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. Személyzeti osztály, (Z 435), 2. cs. 19. t. További kollektív szerződésekről tudósít más gazdasági ágakból a Munkásügyi Szemle 1919. február. (3-4. sz.) 103-104.; valamint György Ernő: Kereskedelmi alkalmazottak és magántisztviselők. Budapest, OMKE, 1919. 33-36. A középosztályi jellegű Háztartás fogyasztási szövetkezetnek a központi forrásokból való beszerzés terén tapasztalt nehézségeiről 1. az Igazgatótanácsi 1918. december 21-i és 1919. január 3-i ülésének jegyzőkönyvét. MOL, Háztartás Szövetkezet (Z 816), 2. t. 2. köt. 70 A lakásügyek kormánybiztosa Garbai Sándor lett. Elvként kimondták, hogy minden egyszobásnál nagyobb lakásra csak külön a jogosultság igazolásával tarthat igényt bárki is. Az ügyekről jogász előadók döntöttek, a fellebbezések továbbra is paritásos bizottság elé kerültek. A rendeletet ismertető füzet: Konkoly Elemér: Hogyan kell lakást rekvirálni? Gyakorlati útmutató a budapesti központi lakáshivatal elé tartozó ügyekben. Budapest, Pátria, 1918. Ez iratmintákat is közöl pl. arra nézve, hogy hogyan igényelhetjük ki a házunkban lévő miénknél nagyobb lakást, ha a mi családunk nagyobb, vagy ha annak lakója — elkerülendő a rekvirálást — bejelentett valakit, aki azonban valójában nem lakik ott. Hasonló, a lakásügyben jogi ismeretterjesztést célzó füzet korábban is megjelent: Dr. Pongrácz Jenő: Hogyan tárgyalják a lakásügyeket? Budapest, Népszava, 1917. 71 A folyamatot tárgyalja Jürgen Kocka: Arbeitsverhältnisse und Arbeiterexistenzen. Grundlagen der Klassenbildung im 19. Jahrhundert. Bonn, Dietz, 1990.; Von der Arbeiterbewegung zum modernen Sozilastaat. Hrsg. von Jürgen Kocka, Hans-Jürgen Puhl, Klaus Tenfelde. München, Saur, 1994.; Jean-Pierre Delas: Le mouvement ouvrier: naissance et reconnaissance. XIXC-XXC siècles. Paris, Nathan, 1991. A nemzetközi összehasonlításából leszűrhetőek azok a lényeges különbségek, amelyek a tágan értett Közép-Európában a német és a német orientációjú munkásmozgalmakat megkülönböztették a nyugati társadalmak munkásságának mozgalmaitól. Előbbiekben a politikai és a szakmai-gazdasági érdekképviselet szoros összefonódása, valamint az életvilág egészét átfogó intézményrendszer — egyesületek, sportklubok stb. -— kiépülése jellemző, amely néhány generáción át a munkásság jó része számára a „bölcsőtől a sírig" tartó életkereteket biztosított, s ugyanakkor egy sor más tényező hatására (szegregációs sajátosságok, konfrontativ politikai kultúra a mozgalomban, zárt, teljességre törekvő ideologikus világmagyarázat stb.) — tuljadonképpen a polgári társadalommal szemben egyfajta ellentársadalmat hozott létre, ami ilyen viszonylag zárt formában a nyugati társadalmakban nem alakult ki. A weimari korban Németországban és Ausztriában e munkástársadalom számára a szociáldemokrata párt sok tekintetben a politikai védelmet és a törvényi támogatást is biztosítani tudta.
