Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Bódy Zsombor: Szociálpolitika és szociáldemokrácia Magyarországon az I. világháború idején 1457

SZOCIÁLPOLITIKA AZ I. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN 1475 a zárt szociáldemokrata intézményrendszer nem tudott konszolidálódni. A szociáldemokrata vezetőknek a tanácsköztársaság mellett való döntése — amely több tekintetben is az említett intézmények átmeneti további terjeszkedését hozta magával (Erdélyi Mór például közellátási népbiztos lett, szövetkezetének pedig a Kormányzótanács határozata értemében minden budapesti üzletet át kellett vennie)7

2

— végeredményben ezeknek a szervezeteknek a meggyengüléséhez, majd szétzilálódásához vezetett. Eltűnésükhöz azonban nem; a szakszervezetek, illetve az AFSz 1919 után is tovább léteztek, igaz, sokkal kisebb térre szorítva, mintegy karanténba zárva.7

3 72

Utóbb mértéktartásuk bizonyítékaként említették, hogy csupán 131-et vettek át s a tulajdonost rendszerint meghagyták üzletvezetőnek. L. Soós: i. m. 78-83. 73

A két világháború közötti korszakban a szociáldemokrácia mozgásterét a Bethlen-Peyer paktum határozta meg. A szakszervezetek számára ez biztosította a legális tevékenységet, adott esetben a sztrájkjogát is, de csak gazdasági és nem politikai kérdésekben. Az ÁFSz helyzete, miután 1920-21-ben az ébredők megkísérelték meghódítani a szövetkezetet, szintén stabilizálódott, ennek ára azonban a kormányzati ellenőrzés elfogadása volt. Az igazgatótanácsba és a felügyelőbizottságba bekerültek a kormány mindenkori képviselői is. Az ÁFSz-t, 1945 után egyesítették a Hangya szövetkezetekkel, később ebből jöttek létre a szocialista korszak ÁFÉSz-ei. Utódai más néven ma is léteznek. Németországban, a volt NDK területén 2003-ban ment csődbe az egykor a német munkásmozgalomhoz tartozó „Konsum" szövetkezet, amelyben gyakorlatilag kötelező volt a tagság az NDK-ban. Ausztriában a szakszervezetek érdekkörébe tartozó nagyvállalatként ma is létezik a fogyasztási szövetkezet utódja.