Századok – 2005
DOKUMENTUMOK - Seres Attila - Sipos Péter - Vida István: Kontinentális blokk vagy keleti hadjárat? Iratok V. M. Molotov 1940. novemberi berlini látogatásáról 135
150 SERES ATTILA - SIPOS PÉTER - VIDA ISTVÁN kiesett. Anglia bizonytalan szövetséges. Törökország bölcsen olyan mértékig csökkentette az Angliával szembeni kötelezettségeit, hogy azok nem haladják meg a semlegesség kereteit. Ezzel kapcsolatosan Ribbentrop szeretné megtárgyalni Molotowal, hogy milyen érdekei fűződnek a Szovjetuniónak a török ügyekhez. A háború gyors befejezése érdekében fontos lenne nyomást gyakorolni Törökországra, hogy kiszabaduljon az angol befolyás alól. Nem tudja, lehetséges lesz-e ez, de Olaszország, Németország, a Szovjetunió és Japán alapvető politikai koncepciójának kialakításakor talán találunk valamilyen módot arra, hogy hassunk Törökországra ebben az irányban. Ezekről a kérdésekről ő nem beszélt a törökökkel konkrét formában. Elmondása szerint Ribbentrop nemrégiben tárgyalt a török követtel, és bizalmasan közölte vele, hogy üdvözölnénk, ha Törökország politikája a teljes semlegesség betartása irányába mozdulna el, s azt is, hogy nincs területi követelésünk [Szovjetuniónak] Törökországgal szemben. Teljesen megértjük, hogy a Szovjetunió elégedetlen a montreux-i konvencióval.60 Mi még kevésbé vagyunk vele elégedettek. Montreux-ben nem különösebben számoltak a Szovjetunióval, Németországot pedig egyáltalán nem kérdezték meg. Úgy gondolom, hogy a montreux-i konvenciónak el kell tűnnie ugyanúgy, mint a Duna Bizottságnak,6 1 és helyette valami újat kell létrehozni. Erről a kifejezetten érdekelt hatalmak, elsősorban a Szovjetunió, Törökország, Olaszország és Németország egyeznének meg. Németország számára tökéletesen elfogadhatónak tűnik az az elképzelés, hogy a Szovjetunió és a többi fekete-tengeri állam előjogokat kapjon más országokhoz képest. Teljesen abszurd lenne, ha más államok is a Szovjetunióval és a többi fekete-tengeri országgal azonos jogokat élveznének. Ezért szükséges ez az új megállapodás. Az új egyezményben különleges jogokat kell biztosítani a Szovjetuniónak. Hogyan s miként tegyük ezt meg - lehet rajta gondolkodni. A cél az, hogy a Szovjetuniónak meglegyen a kijárata a tengerszorosok révén a Földközi-tengerre. Beszéltem ez ügyben az olaszokkal, és teljes megértéssel találkoztam náluk ez ügyben. A lényeg az, hogy a Szovjetunió, Németország és Olaszország olyan politikát folytasson, amely — először is — felszabadítaná Törökországot a kötelezettségei alól „arcának", ahogyan azt Keleten mondják, vagyis presztízsének teljes megőrzése mellett, és lehetővé tenné, hogy Törökország a háború kiszélesedését ellenző államok csoportjának tagjává (szó szerint: „a kombináció tagjává" váljék), — másodszor pedig — ennek el kell vezetnie ahhoz, hogy Törökország felmondja a montreux-i konvenciót, valamint egy, a Szovjetuniót, Olaszországot és Németországot is kielégítő, a Szovjetunió számára különleges 60 Montreux-i egyezmény (1936. július 20.): a Fekete-tenger szorosainak (Boszporusz, Dardanellák) státuszát szabályozó multilaterális nemzetközi egyezmény. A Törökország kezdeményezésére a svájci Montreux-ben megtartott konferencia után írták alá a résztvevő országok: Nagy-Britannia, Franciaország, Bulgária, Románia, Görögország, Törökország, Jugoszlávia, Japán és a Szovjetunió. Az egyezmény a lausanne-i béke rendelkezéseit megváltoztatva visszaállította Törökország teljes szuverenitását a tengerszorosok felett, és engedélyezte azok megerősítését. Az áthaladást békeidőszakban minden kereskedelmi hajó és a fekete-tengeri hatalmak hadiflottái számára biztosították, háború esetén engedélyezését a török kormány belátására bízták. 61 A Duna Bizottság formálisan létezett még, de a Duna nemzetközi igazgatása 1941 és 1945 között Németország kezében volt. A Bizottság újjászervezésére 1948-ban a belgrádi egyezmény alapján került sor.
