Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Bódy Zsombor: Szociálpolitika és szociáldemokrácia Magyarországon az I. világháború idején 1457
1468 BÓDY ZSOMBOR kormány mégis jogot adott a nagy ipari vállalatoknak arra, hogy ha nem is közvetlenül vidéken, de az élelmiszerelosztást kézben tartó Haditermény Rt-n keresztül élelmiszert vásároljanak. Az oka ennek éppen az volt, hogy a vállalatok az élelmiszerellátás biztosításával hatékonyan tudták munkásaik lojalitását biztosítani. Hiszen a főváros által kiosztott jegyre — a mennyiségek csekély volta mellett is — gyakran csak igen rossz minőségű árut kaphattak a munkások a boltokban. A feketepiaci beszerzés pedig természetesen jóval a limitált ár felett volt csak lehetséges. Ha tehát egy vállalat a főváros által kiosztott jegyek ellenében jó minőségben és az utánjárás terhétől mentesen juttatott élelmiszert dolgozóinak, annak nagy jelentősége volt a munkások életszínvonala és az üzemhez való viszonya tekintetében.4 6 Adott esetben azonban további problémát jelenthetett, hogy a vállalat — például Csepelen — miként ossza szét munkásai között az élelmiszereket. Ε kérdés megoldásába bevonták az Altalános Fogyasztási Szövetkezetet (AFSz).47 Ε vállalatot nyomdász szakszervezetisek alakították még 1904-ben, eredetileg tehát magánvállalat volt, de 1908-től már élvezte a Szaktanács támogatását. Ekkortól a nagy szakszervezetek is jelen voltak a cégben, vezetőiket delegálták az igazgatótanácsba, s szakszervezeti agitációval is támogatták a vállalatot. 1914-ben már jelentős fővárosi és környékbeli kiskereskedelmi hálózatot birtokolt az AFSz és egyre nagyobb mértékben saját termékekkel látta el vevőit.48 Az AFSz részvételét a közellátás lebonyolításában a kormány is szükségesnek látta. Tisza a következő érveléssel tartotta ezt elkerülhetetlennek: „A csepeli élelmezési viszonyokra vonatkozólag még október 30-án hozzám intézett szíves soraidra megjegyzem, hogy a gyár munkásainak szétszórt s részben a gyártól távol levő elhelyezése folytán lehetetlen élelmezésüket magából a gyárból központilag kezelni. Ha nem akarjuk, hogy az egész élelmezési gondoskodás papíroson maradjon, vagy felesleges időtöltéssel és költséggel járjon a munkásokra, vagy családtagjaikra nézve, okvetlenül olyan szervre kell az élelmiszer kiosztását ruházni, amely mindazon a helyeken, ahol a gyár munkásai laknak, ezeknek lehetőleg közelében decentralizált helyiségekkel rendelkezik, úgyhogy a 46 Ennek jelentőségével érvelt Tisza 1916 októberében, amikor lehetővé kívánta tenni, hogy a vállalatok az addigiak mellett újabb élelmiszerekkel és tüzelővel is ellássák munkásaikat. L. Tisza levele Sándor János belügyminiszternek (1916. okt. 14.). Közli: Gróf Tisza István összes munkái. I-VI. köt. Budapest, Franklin, 1923-1937. (A továbbiakban: TIÖM.) V köt. 1724/a sz. 47 Ilyen jellegű szövetkezetek először Angliában alakultak a 19. század közepén. Bár léteztek középosztályi fogyasztási szövetkezetek is, ezek jellemzően mégis a munkásmozgalomhoz kapcsolódva jöttek létre racionális kalkuláción nyugvó, de egyfajta munkásmozgalmi ethosszal áthatott fogyasztóvédelmi önszerveződésként. Ehhez bővebben 1. Michael Prinz: Brot und Dividende. Konsumvereine in Deutschland und England vor 1914. Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht, 1996. 48 A szakszervezetek támogatása nyomán a taglétszám látványos fejlődésnek indult: míg 1908-ban az AFSz-nek 5 ezer tagja volt, addig 1914-ben már 25 ezer. A szövetkezet 1909-ben a tagok vásárlásai után már vásárlási visszatérítést is tudott fizetni. Szaporodott a fiókok száma — a háború előestéjén már 30 volt ezekből — , teherautókat szereztek be az áruszállításra, vegyi üzemet állítottak fel, amely háztartási vegyi árut, cipőkrémet, tisztítószereket gyártott, de volt húsüzemük, valamint szén- és tűzifatelepük is. Az ÁFSz történetéhez 1. Soós Gyula: Húsz esztendő. Az Általános Fogyasztási Szövetkezet fönnállásának 20 éves története. Budapest, Általános Fogyasztási Szövetkezet, 1924.; Szövetkezeti Értesítő 1910. jan. 15. (1. sz.) 1-2. Az 1914-es állapotokra: uo. 1914. július 23. (27. sz.) 6., július 30. (28. sz.) 1. és szeptember 20. (35. sz.) 7.
