Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Bódy Zsombor: Szociálpolitika és szociáldemokrácia Magyarországon az I. világháború idején 1457
Bódy Zsombor SZOCIÁLPOLITIKA ÉS SZOCIÁLDEMOKRÁCIA MAGYARORSZÁGON AZ I. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN Közismert, hogy az I. világháború idején a Szociáldemokrata Párt nem rendelkezett parlamenti képviselettel. Ugyanakkor az is ismert, hogy a háborút a kormánnyal való szembenállása ellenére nem ellenezte. Az elvi háborúellenes álláspont felfüggesztésével sajtója a háború kirobbanásakor támogatta a Monarchia politikáját, elsősorban az orosz cárizmus elleni harc szükségességével érvelve.1 A későbbiekben — főként 1916 után — fokozatosan egyre inkább békepárti hangot ütött meg a Népszava és a különféle szakszervezeti orgánumok, anélkül azonban, hogy a szociáldemokrata vezetés bármilyen tényleges politikai cselekvésre szánta volna el magát a háború ellen. Ugyancsak ismert módon még 1918 elején is igyekeztek a spontán módon kirobbant sztrájkokat — a haditermelés érdekében — leszerelni.2 A pártvezetés a háború első két évében láthatólag háború alatti lojális magatartása fejében remélte legfontosabb céljainak, mindenekelőtt az általános és titkos választójognak a megvalósítását a háború végén.3 Később viszont már olyan tömegbefolyás kiépítésén fáradozott, amely lehetővé teszi, hogy vagy kormányra kerülve, vagy csupán a polgári pártokra nyomást gyakorolva érje el az általános választójog bevezetését. Ε stratégia sikerrel vezetett a szociáldemokrácia befolyásának fokozatos erősödéséhez, elsősorban 1917-ben és 1918-ban, úgy hogy a háború végén Budapesten a párt semmilyen más politikai erőhöz nem fogható, szervezett tömeggel rendelke-1 Litván György: A sajtó áthangolódása 1914 őszén. Századok 2004. 6. sz. 1462-1467. 2 A szociáldemokraták álláspontjához 1. Hajdú Tibor: Emlékezet és valóság. Századok 2004. 6. sz. 1444-1461. 3 1915 végén 11 hadfelszerelési gyár munkásai táviratoztak a képviselőháznak az általános és titkos választójog bevezetését követelve. Az erről szóló tudósítást 1. Az élet és a halál demokráciája. Népszava 1915. dec. 1. 1-2. Hasonló érvelés található egy 1917 májusában a budapesti gyárak többségében átadott memorandumban: „Ennek az üzemnek a munkásai nyugodt lelkiismerettel állapítják meg azt az igazságot, hogy azokat a kötelességeket, amelyeket a háború rájuk rótt, becsülettel és hiány nélkül teljesítették az első pillanattól mindmostanáig. Tudatában voltak munkájuk nagy jelentőségének és értékének, tudták, hogy bár nem fegyverrel, hanem szerszámmal a kezükben, de mégis lövészárokban állnak, tudták, hogy minden kalapácsütésükkel a honvédelem fegyvereit kovácsolják: a hazát védik életre halálra. Ez a tudat hatványozta kötelességteljesítésüket és áldozatkészségüket. Ez a tudat tette elviselhetővé számukra mindazt a szenvedést és nélkülözést, amellyel a háború csapása őket — elsősorban őket — sújtotta. Ez a tudat — és csak ez! — bírta rá őket és valamennyi más üzem munkásait arra is, hogy tűrjék a politikai jogfosztottságnak, a választójogból való kirekesztettségnek megszégyenítő helyzetét. [...] A háború nem végződhet anélkül, hogy legelemibb, de legfontosabb állampolgári jogukat meg ne kapják attól a hazától, amelyet megmenteni és fönntartani életükkel és munkájukkal segítettek." Politikatörténeti Intézet Levéltára (PIL), Magyarországi Szociáldemokrata Párt Titkársága (658. f.), 38. ő. e. Az üzem összes munkásai aláírású kétoldalas nyomtatvány 1917. május 2-i dátummal.
