Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Bódy Zsombor: Szociálpolitika és szociáldemokrácia Magyarországon az I. világháború idején 1457

1458 BÓDY ZSOMBOR zett.4 Az elsősorban a választójog, illetve a háború kérdése körül forgó nagy politikai küzdelem5 árnyékában a szociálpolitika terén megvalósuló kormányzati intézkedések nagymértékben elősegítették e tömegbefolyás kialakulását. Az ipari munkásság háborúpárti vagy legalábbis a háborút nem akadályozó magatartásának biztosítását célzó kormányzati szociálpolitika — amelynek különböző lépései különböző kormányok alkotásai voltak s amelyet részben a szociáldemokraták harcoltak ki, részben pedig a kormány maga nyújtott —, tágította a szociáldemokrácia mozgásterét, és lehetőséget nyújtott tömegbefolyása növelésére. A háborús cenzúra és a gyülekezési jog korlátozása, amelyeket általában, mint a háború alatti elnyomás eszközeit szoktak emlegetni, elfedi azt a tényt, hogy más gyakorlati kérdésekben a szociáldemokraták szabadon mozoghattak, sőt a haditermelés magas szinten tartásában a kormányzat és a katonai vezetés igényelte is segítségüket. Ε segítség pedig egyben a szakszervezetek szerepének kiterjesztését is magával hozta. Persze nem jelenti mindez azt, hogy a kormány időnként a szociálpolitika mellett ne próbálta volna a munkásság magatartását erővel is a kívánatosnak vélt úton tartani. Jelen írás célja nem az első világháború alatti munkásmozgalom és a vele kapcsolatos kormányzati politika történetének kronologikus bemutatása, hanem annak felvázolása, hogy a kormányzati politikának milyen eszközökkel igyekezett befolyásolni a munkástömegeket, és intézkedései miként segítették elő a szociáldemokrata szervezettség terjedését, valamint annak ábrázolása, hogy a szociálpolitikai rendelkezések által érintett különböző csoportok — kormányzat, hadvezetőség, munkaadók, szociáldemokraták — milyen álláspontot foglaltak el ezekkel kapcsolatban. A háborús szociálpolitikának három olyan területe volt, ahol a szociáldemokraták jelentős szerepet kaptak. A munkaviszonyok rendezése és a bérkérdések egyeztetése, az élelmiszer-ellátás lebonyolítása, végül pedig, korlátozottabb mértékben, a lakás- és lakbérügyek kezelése. Ε három témára terjedt már ki a szociáldemokrata párt és a Szakszervezeti Tanács vezetése által 1914 novemberében a kormánynak átadott memorandum is.6 A következőkben az e három területre vonatkozó háborús szociálpolitikát tekintjük át.7 * * * 4 Az SzDP-nek ekkoriban — Hajdú Tibor szerint — 1 millió tagja volt. Hajdú Tibor: Az 1918-as magyarországi polgári demokratikus forradalom. Budapest, Kossuth, 1968. 151-152. Ezt a létszámot elsősorban a szakszervezetekbe való beáramlásnak köszönhette, hiszen a pártnak közvetlenül csak kevés tagja volt, a szakszervezetbe belépők viszont gyakorlatilag a pártnak is tagjai lettek és fizették a pártadót. 5 Ennek áttekintésére lásd: Varga Lajos: Kormányok, pártok és választójog Magyarországon 1916-1918. Budapest, Napvilág, 2004. 6 PIL, 658. f. 30. ő. e. A memorandumban paritásos munkaközvetítő hivatalok létesítését kérték, a szakszervezetek bevonását a munkabérek megállapításába, lakásügyi hivatalok felállítását, amelyekben a lakók, elsősorban a munkások képviselői is közreműködhetnek, végül pedig az élelmiszerek árának maximalizálást, a legfontosabb élelmiszerek rekvirálását és hatósági árusítását. A háború folyamán fokozatosan valamennyi követelésük megvalósult. 7 Nem térünk ki sem a hadigondozás - a rokkantak és hadiözvegyek, hadiárvák ellátása -, sem a munkásbiztosítás kérdésére. A szociáldemokraták ebben is jelentős befolyással rendelkeztek, mivel a pénztárak autonóm módon működtek, a közgyűlések tagjainak felét a munkavállalók választották, és ezekre a helyekre rendszerint szociáldemokraták jutottak be, aminek nyomán a biztosítás tisztviselőkarában is sok szociáldemokrata dolgozott.