Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Pilkhoffer Mónika: Pécs építéstörténete 1890-1910 között. Statisztikai elemzés 1427
1454 PILKHOFFER MÓNIKA rendezési művek már világos és szellős hálószobákat írtak elő. Ennek köszönhető, hogy Budapestet és Kassát kivéve 1900-tól már igen alacsony a hálófülkék száma. A bérházak lakásainak egyik legfontosabb helyiségévé az egybenyitható teremsort lezáró hálószoba lépett, végében a falhoz állított dupla házastársi ággyal.7 8 A thj. városi lakások 81%-ában volt csak konyha 1900-ban, vagyis a lakások csaknem 1/5-e olyan szoba lehetett, melyben jobb esetben tűzhely is állt. A legtöbb konyhával az ország déli területeinek alföldi városai (Pancsova, Hódmezővásárhely, Versec, Szeged, Zombor és Újvidék), míg a legkevesebbel főként Erdély és a Felvidék települései (Kolozsvár, Selmec- és Bélabánya, Debrecen, Marosvásárhely, Szatmárnémeti és Komárom) bírtak. A legtöbb kamrát a mezőgazdasági jellegű városokban építették. A fiumei, budapesti, győri, soproni, temesvári és pozsonyi lakásokban volt a legmagasabb a cselédszobák aránya. Ebből a sorrendből azonban sem arra nem lehet következtetni, hogy ezekben a városokban lett volna a legáltalánosabb a cselédtartás, sem arra, hogy a cselédek milyen körülmények között éltek. Az előbbi megállapításhoz ismernünk kellene a cselédeknek a lakossághoz viszonyított arányát, az utóbbihoz pedig azt, hogy az egyes háztartásokban hány cselédet alkalmaztak. Csak ezután tudnánk megmondani, hogy a szolgáló személyzet hány százaléka kényszerült arra, hogy a konyhában aludjon. A cselédek életkörülményei valószínűleg sokat javultak 1900-ra. Bár olcsósága miatt már a középosztály körében is általános volt a cselédtartás, „a dualizmus első évtizedeiben külön cselédszobát főleg a nagypolgári rétegek igényeihez mért 4-8 szobás lakásokba terveztek. [...] Ugyanakkor a szerényebb, kifejezetten középosztályi új lakások zömében ekkor még hiába keresnénk a cselédszoba helyét. Századunk elejétől kezdődően azután egyre általánosabbá vált a cselédszoba betervezése a háromszobás és nagyobb lakásokba",7 9 ami egyben azt is jelentette, hogy egyre kevesebb cseléd szorult a konyhai kinyitható vaságyra. 1900-ban a thj. városok lakásainak mindössze 1,7%-ában volt fürdőszoba. Ez a rendkívül alacsony érték több tényezőnek tudható be. Fürdőszobát általában azokban a lakásokban rendeztek be, ahol volt vízvezeték. A századfordulón azonban még a thj. városok közül is csak 9-ben működött vízmű.8 0 Nem volt tanácsos vizes helyiséget fafödémes házban kialakítani, ahhoz nagyobb költségeket igénylő, a párát, vizet tűrő födémszerkezet kellett. A technikai feltételek mellett a 19. század végén teljesen más volt a mentalitás, és mások voltak a higiénés viszonyok is. Az emberek jó része például közfürdőkbe járt mosakodni. Bár egy fürdőszoba felszerelésének költségei eltörpültek az építkezés összegéhez képest,8 1 a minden fölösleges kiadást rosszalló jómódú vidéki polgárság ekkor még luxusnak minősítette a fürdőszobát.8 2 Egyedül Budapest járt messze a 78 Buzinkay Géza·. A középosztály lakásideálja. In: Uo. 13-26. 79 Gyáni: Család... i. m. 179. 80 A városi vízmű üzembe helyezésének éve: Budapest: 1868, Győr: 1884, Pozsony: 1886, Pécs: 1892, Sopron: 1892, Arad: 1895, Nagyvárad: 1895, Kolozsvár: 1898, Selmec- és Bélabánya: 1898. A magyar városok., i. m. 432. 81 Némethy József: Építési tájékoztató. Az építési ipar gyakorlati kézikönyve. Pécs, k. n., 1902. 82 Gergely András: A mindennapi élet keretei a századfordulón. Történelmi Szemle, 1971. 3-4. sz. 435.
