Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Pilkhoffer Mónika: Pécs építéstörténete 1890-1910 között. Statisztikai elemzés 1427
PÉCS ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE 1890-1910 KÖZÖTT 1455 többi város előtt. Itt már az 1870-es évek nagy bérházépítkezései idején egyre több középpolgári lakásban megjelent a fürdőszoba és a vízöblítéses WC.8 3 Ez módosította a lakások alaprajzi elrendezését, mert a belső közlekedés szobasoron kívüli megoldását igényelte.8 4 Bár a pécsi lakások 1900-ban az átlagnál egy kicsit kevesebb szobából álltak, ugyanakkor modernebbek és jobban felszereltek lehettek, hiszen a fürdőszobák száma az átlag körül mozgott, a konyhák és cselédszobák aránya pedig meghaladta az átlagot. A városban körülbelül minden második konyhához tartozott csak kamra, és alacsonyabb volt az előszobák száma is az átlagosnál. Azt nem tudjuk, hogy az 1928 cselédből hányan laktak cselédszobában, de ha feltételezzük, hogy a fővárosihoz hasonlóan a cselédtartó háztartások legalább 2/3-a csak egy cselédet tartott,8 5 a két vagy több személyzetet foglalkoztató lakásokban pedig általában volt cselédszoba, akkor is a cselédek fele a konyhában élt Pécsett. Tíz év alatt a legtöbb helyiség esetében a thj. városokban tapasztalható folyamatokkal ellentétes változás zajlott le Pécsett. Míg a konyhák és előszobák aránya 1900 után átlagosan növekvő, addig Pécsett csökkenő tendenciát mutatott.8 6 Fordított volt a helyzet a kamráknál. Több helyet esett vissza a város a cseléd- és fürdőszobák kategóriájában is. Annak ellenére, hogy a cselédszobák aránya a thj. városókban nőtt, mialatt arányuk Pécsett alig változott, a város alig maradt el az átlagtól. Nem mondható el ugyanez a fürdőszobákról. Az átlagosnál szerényebb mértékű fürdőszoba-építés azt jelzi, hogy a pécsi polgárság számára továbbra sem a kényelmi és egészségügyi szempontok voltak a legmeghatározóbbak a lakáskultúrában. A fürdőszobák száma 1892, vagyis a tettyei vízmű átadása után kezdett növekedni. Bár 1898 után fürdőszobából is kevesebbet építettek, az összes házhoz viszonyított arányuk nem csökkent. Ez azt jelenti, hogy az építtetők részéről egyre nagyobb igény mutatkozott e helyiség iránt. A drasztikus visszaesés 1903-ban következett be, pont azután, hogy üzembe helyezték a tortyogói vízművet is. Az új vízvezeték kiépítésével javult a város vízellátása, aminek ösztönzőleg kellett volna hatnia a pécsi fogyasztókra. A vízmű felállításának költségei miatt azonban jelentékenyen felemelték a vízdíjakat, ami visszafogta a fürdőszoba-építést. Míg 1892-ben egy lakószoba után 50 krajcárt, konyhák után 1 forintot, egy fürdőszobáért pedig 10 forintot kellett egy évre fizetni, addig 1903-ban szobánként 1, konyhánként 2,50, egy angol WC-ért 1,50, egy fürdőszobáért 15 forintot számláztak.8 7 A pécsi vízmű 1966 házat — és en-83 Gyáni Gábor: Az utca és a szalon. A társadalmi térhasználat Budapesten (1870-1940). Budapest, Új Mandátum, 1998. 114-115. 84 Épülettípusok a kiegyezés utáni Magyarországon. Szerk. Császár László. Budapest, Építésügyi Tájékoztatási Központ, 1995. 19. 85 Gyáni Gábor·. Család, háztartás és a városi cselédség. Budapest, Magvető, 1983. 34. 86 Meg kell jegyeznünk, hog)' a konyhák arányának általános növekedése a felvétel hibájából is származhat, mert a tűzhellyel ellátott pitvarokat nem az előszobákhoz, hanem a konyhákhoz számolták. 87 BML, IV 1418. 81. és 87. sz. Az 1902-ben kiadott, az áremelést tartalmazó szabályrendeletben 5-ről 6%-ra emelték a vízvezetéki adót is, hogy az új vízvezeték terheit ne csak a magánvízvezetékkel rendelkezők, hanem a közkutakra járó fogyasztók is viseljék. Ekkor döntöttek arról is, hogy a vízbérek igazságosabb elosztása érdekében 1904-től kötelezővé teszik a házakban a vízmérők felállítását. 1908-ban Thirring adatai szerint egy m3 víz 20 fillérbe került, önköltsége pedig 12 fillér volt. A magyar városok., i. m. 432-433.
