Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Pilkhoffer Mónika: Pécs építéstörténete 1890-1910 között. Statisztikai elemzés 1427

1446 PILKHOFFER MÓNIKA év érték cserép zsindely nád 1890-1900. Pécs % 6,09 -3,8 -2,3 1890-1900. átlag % 3,37 -0,4 -3,37 1910. Pécs % 95,6 3,6 0,8 1910. átlag % 59,92 25,37 14,68 1910. hely 3. 21. 20. 1900-1910. Pécs % -1,02 -3 0,24 1900-1910. átlag % 12,71 -9,04 -3,67 Mint a táblázatból láthatjuk, a pécsi lakóházak tetőzete igencsak eltért a thj. városok átlagától. 1900-ra majdnem minden lakóház tetejét cserép, pala vagy bádog fedte Pécsett. Ez egyben azt is jelenti, hogy a vályogházak nagy részét is cserepezték. Az 1890-es épületstatisztika a tetőzet alapján csoportosította a lakóépületek falazatát, így pontosan meg tudjuk mondani, hogy ebben az évben a kőházak 90,25, a kőalapú vályogházak 92,84, a vályogházak 82,21 és a faházak 57,14%-át cseréptető fedte. Nem volt túl népszerű a zsindely, amit legnagyobb arányban a faházak esetében használtak. Nádtető a vályogházaknak mindössze 13,75, a faépületeknek 14,28%-ra került 1890-ben. Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy 1890-ben a pécsi házak több mint 50%-a cseréptetős kővagy téglaépület volt. 1890-ben és 1900-ban is csak Fiume előzte meg Pécset, ahol ezek szerint csaknem minden ház téglából épült cseréptetővel. A tűzbiztos tetőfedés elterjedtsége arra enged következtetni, hogy sok és olcsó cserepet gyártottak a városban, mely jelentősen visszaszorította a környék adottságai következtében amúgy is ritkán előforduló zsindelyt és nádat. A cserépfedésnek hagyománya is lehetett Pécsett, mert arról már 1663-ban Evlia Cselebi is megemlékezett: „Minden háznak a tetejét megannyi díszes, rózsaszínű cserép fedi, úgy hogy ilyen cserepeket egy országban sem láttam. Középszerű házai azonban itt-ott deszkazsindellyel vannak fedve."5

6 1900 és 1910 között kicsit romlott a kép, amennyiben a cseréppel fedett lakóházak aránya 1,02%-kal csökkent, míg a nádtetősöké 0,24%-kal emelkedett. A tűzbiztos tetőfedő anyagokat tekintve 1910-ben Pécs a harmadik helyen végzett Fiume és Pancsova után. A tíz év alatt bekövetkezett változás azonban jelentéktelen, és Pécs eredményei már 1890-ben is olyan kimagaslóak voltak a többi városhoz képest, ahonnan nehéz volt tovább fejlődni. Mint az építőanyagok esetében, itt is azt kell gondolnunk, hogy az enyhén negatív változás annak a következménye, hogy 1900 után a külvárosok a belvárosnál jobban fejlődtek. A legtöbb cseréppel, bádoggal vagy palával fedett épületet 1890-ben Fiumében, Pécsett és Pancsován írták össze. 70% felett volt a zsindelytetők aránya Kolozsvárott, Szatmárnémetiben, Pozsonyban, Marosvásárhelyen, Komáromban valamint Selmec- és Bélabányán, vagyis azokon a településeken, ahol magas volt a faházak száma is. Az ország erdőkben gazdag keleti és északi vidékén a fa volt a legolcsóbb építőanyag. Nádtetőt elsősorban az alföldi települések házainál használtak. 1890-ben 50% felett volt a nádtetők aránya Kecskeméten, Zomborban és 56

Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660-1664. 2. kiad. Ford. Karácson Imre. Előszó, szómagy., jegyz. átdolg. Fodor Pál. Budapest, Gondolat, 1985. 228.