Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Pilkhoffer Mónika: Pécs építéstörténete 1890-1910 között. Statisztikai elemzés 1427
1432 PILKHOFFER MÓNIKA egyetlen magán- és részvénytársulati tulajdonú épület se létezne Pécsett. Valószínűleg ezeket is a magánépületek közé számolták, így jött ki ebben a kategóriában a törvényhatósági városok aránynál (95,83%) is magasabb adat, és a tíz éves periódusra az átlag 3,9%-os csökkenés csaknem háromszorosa (11,56%). Az egyházi épületek arányszáma szintén csökkenést mutat, miközben ez az adat országosan semmit sem változott. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy lehet, hogy nem épült annyi új egyházi építmény 1890-1900 között, mint más tulajdonú épület, de minőségben és költségekben a pécsi székesegyház átépítése (1892) mindet felülmúlta. Az 1890-es évek jelentős városi és állami beruházásai ellenére a törvényhatósági városok átlagához képest kisebb a növekedés, és főleg az utóbbi aránya tűnik kicsinek az összes szám között. Hiába volt arányaiban itt a legnagyobb a tíz év alatti gyarapodás, a többi város átlagát messze alulmúló 1890-es adatból kiolvasható lemaradást a dinamikus fejlődés sem tudta ilyen rövid idő alatt behozni. A községi és törvényhatósági épületek számának csekélyebb növekedését azonban az is magyarázhatja, hogy sok városi építmény már felépült 1890-re, hiszen ebben az évben az aránya jóval magasabb volt a többi törvényhatósági jogú város átlagánál. Az 1900-as adatok szerint a legelőkelőbb helyezést a város a részvénytársasági épületek között érte el, ahol megelőzve Budapestet (7,12%) második lett Sopron után. Nem annyira a második hely, mint a magas százalékos eredmény a zavarbaejtő, ugyanis a gazdaságtörténészek szerint a részvénytársaságok alakulása Pécsett csak a századforduló után vett nagyobb lendületet.1 4 A részvénytársasági tulajdonban levő épületek nagy számára valószínűleg a Pécsi Takarékpénztár Rt. ingatlanai adnak magyarázatot.1 5 A thj. városok között a legkevesebb magánépületet tekintve is csak hárman voltak Pécs előtt: Sopron 65,96, Selmec- és Bélabánya 82,61 és Budapest 82,84%-kal, ami egyben a köz- és társulati épületek jelentős arányát is jelenti. Az egyházi és községi tulajdonú építmények száma alapján a város a 13. illetve 14. helyet érte el a városok sorrendjében. Hiába érvényesítette a város érdekeit a kormányzatnál néhány pécsi származású tisztviselő, hiába volt a növekedés arányaiban itt a legnagyobb, Pécs a törvényhatósági városok hátsó mezőnyében, 21-dikként kullogott az állami és katonai épületek arányát tekintve. A tekintélyes városi beruházások (színház, a közkórház kibővítése, egy iskola, két árvaház, 4 laktanya és egy csapatkórház)1 6 ellenében mindössze két kiemelkedő állami építkezést említhetünk meg a 90-es évekből: a vasútállomást és a honvéd hadapródiskolát. 14 A részvénytársaságok számáról csak Baranya vármegyei adattal rendelkezünk. A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara összeírása szerint 1896-ban az egész megyében mindössze 3 részvénytársaság, míg 1913-ban már 22 működött. T. Mérey Klára: Dél-Dunántúl iparának története a kapitalizmus idején. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1985. 53-54. 15 Gál: i. m. 119. 16 A katonai létesítményekért az állam csak bérleti díjat fizetett, de az épületek a város tulajdonában voltak, mivel azokat ő emeltette a saját költségén. Ez a magyarázata az állami-katonai beruházások között elért alacsony helyezés, és a laktanyák nagy száma közötti ellentmondásnak. A kincstár mindössze egyetlen katonai építkezést finanszírozott Pécsett. A honvéd hadapródiskola kiemelkedő szerepét nem csak az épületek számának, hanem a ráfordított összegnek is köszönhette.
