Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Kovács Gábor: Szombathelyi Ferenc és a "Balkáni megszálló hadosztályok ügye 1943-ban 1371
SZOMBATHELYI FERENC - 1943-BAN 1415 tozott Szombathelyi utazásával és megbízatásával kapcsolatban. Arra az esetre, ha a magyar vezérkari főnök a balkáni bevetést elutasítaná és ezen túlmenően a keleti magyar megszálló csapatok visszavonását is kívánná, megfontolásra javasolta a következő értelmű választ: „Magyarországnak az az óhaja, hogy nem kívánja tovább folytatni a fegyveres harcot Európa érdekében, és ezzel bizonyos fokig, semleges országként kíván szerepelni. Magyarország ilyen beállítottsága alapjaiban változtatja meg Németország viszonyát Magyarországgal szemben. Magyarország kiválását az arcvonalból úgy értelmezzük, hogy Magyarország lemond területi igényeiről, gyakorlatilag tehát visszaállnak trianoni határai. Levonjuk ebből a megfelelő következtetéseket, és az 1938 óta német döntéssel vagy német csapatok harcai árán Magyarországnak juttatott területeket biztonsági okokból megszálljuk és közigazgatásunk alá vonjuk."12 9 Lehet, hogy Jagow még arra is számított —- amitől, mint láttuk Kállay tartott is —, hogy ezzel az ultimativ jellegű fenyegetéssel esetleg mégis befolyásolni lehet Szombathelyit a főhadiszálláson. Szombathelyinek és Csataynak a balkáni ügyben tapasztalt eljárásáról a következő megítélés alakult ki az irodalomban. Kállay miniszterelnöknek „a kérdésben tanúsított meditálása és feltehetőleg érdeklődést sugalló, a katonák előtt elejtett megjegyzései indították arra Csatayt, hogy Szombathelyivel egyetértésben úgy tájékoztassa a németeket, mintha a balkáni ügynek ezúttal nagyobb esélye lenne a megvalósulásra". A végleges döntéssel kapcsolatban pedig: "Szombathelyinek kellemetlen volt az elutasítást a németek tudtára adni. Úgy érezhette Kállay becsapta".13 0 Tudomásunk szerint ezeket az elképzeléseket ellenőrizhető információk nem támasztják alá. Láthattuk, hogy a kormány álláspontjáról Szombathelyi legkésőbb augusztus 29-én értesült. Ez Kállay miniszterelnök kifejezett kívánságára is történt. Ennek ellenére, Csatay honvédelmi miniszter még szeptember elején is úgy tájékoztatta a német követet, hogy a kormányzó beleegyezett a német kérés teljesítésébe. Ugyanebben az időben Szombathelyi azt közölte Kádárral, hogy ő hozzájárult a német kéréshez, amit Pappenheim tábornok már jelentett is a német főhadiszállásnak.131 Csatay a kormány vagy Kállay álláspontjáról egy szót sem szólt Jagownak; nem sokat kockáztatunk, ha feltételezzük, hogy Szombathelyi sem Pappenheimnek. Az események alapján nagyon is úgy tűnik, hogy a vezérkari főnök és a honvédelmi miniszter nem sokat foglalkoztak a magyar kormány álláspontjával - ők elsősorban Horthy meggyőzésére törekedtek. A nagyhangú és erőszakos Szombathelyi számára, aki az erőt mindenek felett tisztelte, és akire ezért nemcsak a német hadsereg teljesítményei, de a szovjet gigantikus alkotásai is mély benyomást gyakoroltak, a lavírozó Kállay miniszterelnök vagy a magyar politikát meghatározó hatalmi csoport aligha bírt különösebb tekintéllyel. 129 Wilhelmstrasse.. I. m. 554. sz. 130 Dombrády·. A Kállay-féle kiugrási politika., i. m. 536.; Dombrády Lóránd·. A magyar elszakadási törekvések... I. m. 517-518. 131 Kádár: i. m. II. köt. 618.