Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Kovács Gábor: Szombathelyi Ferenc és a "Balkáni megszálló hadosztályok ügye 1943-ban 1371
1414 KOVÁCS GÁBOR: tartom, ha a mai helyzeten változtatást nem eszközlünk, mindenesetre igyekezve csapataink érdekében minden elérhető könnyítést kieszközölni."12 6 Szombathelyi és Csatay a németeket végig abban a hitben tartották, hogy a balkáni magyar szerepvállalás eldöntött kérdés. Kádár Gyula szerint Szombathelyi közvetlenül a német főhadiszállásra való indulásakor — már a vonaton — közölte a német katonai attaséval, hogy Magyarország nem ad erőket a Balkánra. Pappenheim tábornok idegesen válaszolt a vezérkar főnökének: „Ha nagyméltóságod ezt nekem a vonat indulása előtt öt perccel megmondja, akkor ez az utazás elmarad. Hogy fogok én most a Führer előtt állani, amiért félrevezettem." Szombathelyi megmagyarázta a német katonai attasénak, hogy személyében mellette volt a kérés teljesítésének, de kezét megkötötték, a kormányzót és a kormányt nem tudta meggyőzni. Pappenheim azonban színlelt, hiszen szeptember 15-én már jelentette az OKW-nak: a magyar vezérkari főnökségen úgy értesült, hogy „a kormányzó a kormány polgári tagjainak befolyására, akik az alkotmányra hivatkoztak, magyar csapatoknak a hajdani Jugoszlávia területén történő bevetésére vonatkozó álláspontját megváltoztatta. A vezérkari főnöknek tehát nincs felhatalmazása, hogy a főhadiszálláson teendő látogatásán ígéretet tegyen magyar csapatok Balkánra küldésére, hanem nyilván arra szól megbízatása, hogy a vonatkozó német követelést diplomáciai útra terelje. Diplomáciai úton azután, minden valószínűség szerint, elutasítás következik". Ugyanakkor a német katonai attasé — nyilván a mosakodás jellegével is — szükségesnek tartotta leszögezni: „A magyar véderő általános beállítottsága a közös hadviseléssel kapcsolatban változatlanul pozitív, de különösen áll ez a magyar csapatok balkáid kiküldésére." Pappenheim szerint: „A honvédelmi miniszter és a vezérkari főnök a kormánnyal, főként Ghyczy külügyminiszterrel szemben nem tudták álláspontjukat a kormányzónál érvényesíteni, és fel vannak háborodva kormányuk — ahogy ők kifejezték — gyávaságán. A vezérkari főnök kijelentette, ilyen körülmények között szégyell a főhadiszállásra utazni."127 Szombathelyinek ezen kijelentései egyébként — vagy a vezérkar berkeiből, vagy a német diplomaták köréből — kiszivárogtak.12 8 Jagow budapesti német követ — kellemetlen helyzetét Pappenheimhez hasonlóan átérezve — szeptember 17-én a német külügyi államtitkárnak távíra-126 Kállay: i. m. 2. köt. 68-69.; Nagy V (1986): i. m. 218-219. Vö. Nagy Vf [1947]: i. m. 179-180. 127 Kádár: i. m. II. köt. 619. Miután Pappenheimnek már az utazás előtt dokumentálhatóan tudomása volt a német kérés elutasításáról, Kádár arra gondolt, hogy a vasúti fülkében történt megbeszélésen inkább a magyar kormány elutasító álláspontjának ismertetése és valószínű kommentálása háborította fel a német katonai attasét.Ld. Kádár: i. m. II. köt. 622.; A Wilhelmstrasse.. I. m. 553. sz.; Csatay szárnysegédje, Kéri Kálmán vezérkari ezredes elmondta a német katonai attasénak: a miniszter még mindig a balkáni bevetés mellett van, és javasolta a németeknek, hogy hívják meg Berlinbe az egész magyar politikai és katonai vezetést. Ilyen keretben ki lehetne csikarni a magyar ígéretet. Ld. Vargyai: i. m. 277. 128 „Szálasi naplója". A nyilas mozgalom a II. világháború idején. Irta és összeáll. Karsai Elek. Budapest, Kossuth, 1978. 124-125. Szálasi értesülései szerint, a Szombathelyi-Csatay-Horthy döntéssel szemben Ghyczy Jenő ellenészrevételt terjesztett fel írásban a kormányzóhoz, melyben kifejtette, hogy mint külügyminiszter nem vállalja a kormányzó ebbeli döntéséért a felelősséget. Ezután „Bethlen István, Perényi Zsigmond és Esterházy Móric felmentek a Kormányzóhoz és a Balkánon való részvételről lebeszélték". Ld. Uo.
